Karácsonyi buli

Hermione készséggel követte volna az aurorokat egyedül is, ám Draco mindenképp vele akart menni.

-          Menj haza! Percy velem akar beszélni. Nem veled! Bocsánat, ez bunkó, tudom, de egyedül is el tudom intézni…

Így, mikor Draco elment, egyedül őrlődhetett azon, vajon mit akarhat Percy. Remélte, hogy nem hitte el azt a marhaságot, amit Vitrol írt a cikkeiben.  De mi van, ha mégis? Totál bestresszelt, hogy Percy esetleg elhihetett valamit. Nem először fordulna elő. Hisz régen Harryt is meggyanúsította minden marhasággal. Stresszelt. Végig a hoppanálás alatt és a Minisztériumi folyósokon is csak félelmet, sőt, dühöt érzett. Mi lesz, ha Azkabanba zárják? Ahogy elhaladt, hallotta, amint két nő beszélgetett az egyik mellékfolyosón. Benézett és legrosszabb rémálma valósult meg. Egy békaképű, csupa rózsaszín nő és egy jóval magasabb, szőke nő álltak és beszélgettek.

-          Na, ne…

-          Mi történt, kisasszony? – kérdezte az egyik auror.

-          Szia, Hermione! Végre ide értél… Annyit szeretnék mondani, hogy vigyázz magadra…

És ezzel elkezdődött. Percy különböző indokokkal magával cipelte őt olyan helyekre, ahol gazdag, okos emberekkel találkozhatott, csak azért, hogy egyedül Rita cikke írjon róla rosszat. Míg a többi újság csupa jót ír. Mint egy nagyzási hóbortban szenvedő házőrző kutya, úgy ügetett a nyomában mindenhova. Bemutatta befolyásos embereknek és interjúkat készíttetett vele. Semmi nem segített, az ügynökség forgalma egy csapásra megszűnt.  Az adósságok nőttek, és Hermionét egyedül a Harryéknél tartott vacsora mentette meg a depressziótól. Ahova Dracóval megy. Két napja nem beszéltek. Kapott még egy hatalmas bonbont, egy  csokor rózsát és egy halom levelet. Nem tudta, miért nem válaszol. Aztán egy nap meggyőzte magát, hogy válaszoljon. Most is épp a férfira gondolt, mikor megszakították gondolatmenetét.

-          Mikor mehetek haza, Hermione? – kérdezte a lányt asszisztense, Natasha.

-          Be se kell jönnöd. A cég lassan, de biztosan tönkremegy – Az irodában levő munkatársak elcsöndesedtek. Mindenki megdöbbenve hallgatta a lány szavait.

-          Az apjáé a Gringotts! Elintézheti, hogy ideküldjön koboldokat! Átnézhetik a pénzügyeket négy évre visszamenően. És akkor kiderül, hogy Rita egyben hazudott. Beszéltem Cedric-kel. Ő a Reggeli Próféta szerkesztője. Ír egy interjút Winkeyvel! Bebizonyított lesz a leitatós dolog is!

-          …dodki is elharsogná a legféltettebb titkait – ismételte Hermione. A remény olyan halványan pislákolt fel előtte, hogy nem mert hinni benne.

Ebben azonban tévedett. A koboldok nem találtak rosszul számlázott fizetéseket. Az interjú megjelent a manóval, amiből kiderült, hogy kórosan depreszziós. Jason Cross, a pincér pedig vállalta, hogy Veritaserummal itassák. Bár a hatásnak nagy visszhangja volt.

Mindeközben, egy szőke, fekete taláros nő kisettenkedett az M.A.J.O.M Házimanó Ügynökség ajtaján és dehoppanált a Vitrols & Vitrols épülete elé. Ott beszélt pár percig egy tűsarkús nővel, majd mindketten dehoppanáltak. Egy elhagyatott épület elé értek. Az omladozó falakon a Borgin & Burkes felirat már csak alig volt kivehető a sok portól és penésztől.

-          Megjöttünk…  El kéne néhány védőbűbáj, nem? Viktor ideges lesz – mondta az alacsonyabbik, kissé aggódó hangsúllyal.

-          Annyira butus vagy, te lány. Kit érdekel a drága Viktorod iránt fűződő, biztosan igaz szerelmed… - Az eddig pálcájával foglalkozó lány szemei megvillantak és dühösen megfordult.

-          Hogy? Na, hogy mi lesz?

-          Megöllek. Meg foglak ölni. Azért, amit más emberekkel tettél, ahogy Viktorról beszélsz, azért, amilyen rondán elbántál a családommal is. – A nő neki szegezte pálcáját, és fenyegető lassúsággal  megindult felé.

 Natasha meglendítette pálcáját, ezzel ugrásra késztetve Ritát. A tűsarkak beakadtak a macskakövekbe, és Rita hosszában elterült. Megpróbált arrébb mászni, de nem sikerült neki. Natasha váratlanul gúnyosan felkacagott.

-          Megijedtél, mi? – Kegyesen megveregette Rita vállát. – Nyugi, még élsz…

Mögöttük halk nevetgélés hangzott fel.

-          Nagyon szórakoztató volt a kis előadásod, Natasha. Köszönöm… - A férfi továbbra is jeges nevetéssel konstatálta a földön fekvő Rita látványát.

-          Viktor! Szívesen tettem, hisz tudja, mennyire utálom a csúszómászókat!

-          Hogy merészelsz? – fuldokolta Rita a felháborodástól.

-          Maradj csöndben, Rita Vitrol, ha nem akarod, hogy ténylegesen rád uszítsam Natashát! – Miközben ezt mondta végig, a szőke szépség szemeibe nézett.  Úgy beszélt az alig húsz éves lányról, mint bizalmasáról. Valami őrült, belső kötődés volt kettejük között, mely nem hagyta elszakítani pillantásukat.

-          Bámulatosak a reflexeid, kedvesem – mondta a férfi és megsimogatta a szőkeség arcát. Natasha a kedvesem szótól elejtett két könnycseppet boldogságában.

-          Hívattál! Tudni akarom, miért. És különben is, akkor használok átkokat, amikor akarok!

Natasha felháborodottan horkantott egyet az újságíró hangsúlyát hallva.

-          Ajánlom is. Mert minden eddigi fáradozásom feleslegessé válik. Egy hetet kapsz! Távozhatsz…

Rita kiment a szobából és amilyen gyorsan csak tudott, nekiállt új cikke megírásához.

-          Nincs baj, Natasha. Hamarosan a Sötét Nagyúr Horcruxának lenyomata átveszi az irányítást Potter ítélőképessége fölött és beszövi az agyát. Akkor már a kiválasztott is segítségünkre lesz…

***

Hermione szemszöge:

Unatkozom! Egyre csak Malfoyon jár az eszem, és azon a csókon. Na, meg a fűzőbontogatáson. Ott helyben majdnem én is nekiestem a dísztalárjának. Most így visszagondolva, kissé lehet korai lett volna. Boldog vagyok! Végre semmi dolgom. Megírtam a leveleket. Rendeztem a számlákat, sőt, még főztem is! Nincs semmi, ami megzavarná a nyugalmamat.

Csöngetés. Tiszta Murphy törvénye! Oké, nem hallok semmit! Nem figyelek. Sőt, itthon sem vagyok! Még egy csöngetés. Hogy miért nem tudnak békén hagyni? Még három órám van Harryék Bulijáig! Azt hittem pihenhetek végre. Komolyan mondom, az embernek egy perc nyugta nem lehet! Menjen már haza! Nem vagyok itthon!

Még erélyesebb kopogtatás. Na, jó. Nem kell félni semmitől. Csak leátkozom a fejét, és minden el van intézve. Okés, két méter az  ajtóig. Ha addig nem csöngetsz, akkor talán megkímélem az él…

Még mindig ajtó rávágós hangulatban vagyok, de akkor miért remeg  a lábam? És miért zsugorodik a gyomrom? Legszívesebben vihognék egyet és fecsegnék neki egy sort.

-          Beszélni akartam veled… Vitrolról és rólunk. – Mély szembe nézés. Láthatatlan közelebb lépés és erre azt hiszem, száznegyvenes pulzus szám. Ez a srác meg akar ölni.

-          Nem érdekel a nő… - jelentem ki. Ami természetesen nem igaz. Igazából, perpillanat még hálás is lehetnék neki, hisz miatta találkoztam újra Dracóval.

-          Na, ennek örülök. Csak nem akarom tönkre tenni az életed. A másik pedig az, hogy szerintem kicsit elrohantuk a múltkor… khm. Nem akarjuk megbeszélni?

-          Jaj. Nagyon köszi a figyelmességedet. Édes vagy. Persze, megbeszélhetjük, de most rohanok – Ragyogó mosolyt küldök felé, miközben zavartan vihogok egyet. Kezemmel a hátam mögött levő kispárna rojtjait csavargatom egyre gyorsabban. Hogy kerültem a kanapéra? Egyáltalán hogy kerültem a nappaliba? És miért néz ilyen magabiztosan? Neki miért nincsenek ilyen tünetei? Miért nem izzad a keze és beszél össze vissza? Ja, persze. Hisz ő Draco Malfoy. Bocs.

-          Köszi – mosolyodott el. Még egy csavarás a párna rojtján.  – Ezért lehet egy kérésed.

-          Ö… BÁRMI? – „SMÁROLJ MÁR LE!” üvölteném el magam legszívesebben. Keresztbe teszem a lábam, aminek következtében idegességemben kis híján lezúgok a kanapéról.

-          Persze… - néz sejtelmesen. Tipikusan dracósan, szemöldök felvonva, sármosan, csábítóan.

-          Talán… egy kocsi? Na? – Muszáj kiderítenem a határokat. Mekkorát kérhetek?

-          Te meghívatod magad egy kávéra? Merész. – Mert? Valójában azt akartam mondani, hogy menjünk szobára. Az nem merész?

-          Szerintem tudod te azt. Vagy inkább nem kéred? – Olyan közel lépett, hogy látom a szeme összes árnyalatát. Meg tudnám határozni, hogy melyik négyzetmilliméteren milyen szürke. Nem gondolhatja komolyan, hogy kérem! Milyen csaj kéri egy pasitól, hogy csókolja meg?

-          Most se? – Olyan közel lép, hogy az orrunk összeér. A szívem olyan hevesen kezd el verni, hogy én is megijedek tőle.

-          Ne…em – Ne! A hangom olyan vicces Mickey egeresen megcsuklott a mondat végén. Látom, ahogy elbizonytalanodik. Túl csökönyös vagyok? Egyáltalán miről is szól a vita?

-          De miért? – Hehee! Már nem is vagy olyan biztos magadban? Egyik szemöldökét felhúzva, kicsit száj összeszorítva mered rám. Gondolom, tanulmányozza az arcom. Vajon mit tud leolvasni róla?

-          Mert te vagy a pasi! Nem kérek olyat, hogy csókolj meg! Mégis… - Most miért kellett ezt mondanom? És miért is hagytam abba? ÚRISTEN! Igen, így egyben! Draco Malfoy épp engem csókol! Nem is akárhogyan! Úr Isten! És miért nem látok semmit? Ja, tényleg, hisz lehunytam a szemem. Na, jó, most fogok elájulni.

<center>°•. °•. °•. °•.•° .•° .•° .•°</center>

-          Bree, gyere ide, légy szíves! – kiabálta át Ginny az étkező egyik végéből.

-          Ja! Bocsi, hogy üvöltöttem. Képzeld, jön Clair és Mione új barátja is. Most beszéltem velük. Ced merre van? Jó hírem van számára. Azt üzente Mione, hogy a barátjának van egy fia. Aki Julie-val egyidős.

-          Ez az! Julie-nak lesz egy barátja! Megint tudok pesztrálás nélkül szórakozni! – Cedric kimondottan örült a jó hírnek.

-          Miért? Ha azt a feladatot kapta, hogy ölje meg Dumbledore-t, akkor feltétlen engedelmességgel végre kellett hajtania azt. Nem mondhatott nemet! Pláne nem a Nagyúrnak. Ráadásul, ha a Nagyúr helyében lettem volna, én is megpróbáltam volna megöletni az öreget. Felelőtlenség volt az igazgatótól, hogy nem számított erre.

Harry mér nem tudta kifejteni véleményét, hisz Mione és Clair beléptek a szobába. Mögöttük Ced és Draco beszélgetett nagy nevetve, ám, amint beléptek, Dracónak lefagyott a mosoly az arcáról.

-          Meg is jöttünk. Bocsi a késésért, de meg kellett várni a fiúkat. – Clair most nézett csak körbe. Lassan tudatosult benne, hogy senki nem figyel rá, hanem mindenki a mellette álló szőke hajú férfit bámulja.

-          Khm… nos, sziasztok. Jó… újra látni benneteket. – Draco kicsit ellenszenvesen és félénken nézett körbe. Ám ekkor, mindenki meglepetésére, Harry felpattant és kezet fogott vele.

-          Jó újra látni. Gyere, van egy kis Vajsör. Szereted, igaz?

-          Hát… akkor bemutatnám a páromat, Thomas Knightot. – Clair sikeresen elterelte a többiek figyelmét. Egyedül Ron markolászta a pálcáját.

-          …Ginny Weasley, Bree Santora, Cedric Digory.

Mindenki kedvesen fogadta Tomot. Bree még egy elismerő pillantást is lövellt barátnője irányába. Miután Draco visszatért, Mione még Bree-nek is bemutatta, majd szép lassan elvegyültek a társaságban. Zed egy ideig kóválygott, mire meg merte szólítani Julie-t. Édesek voltak együtt, hamar összemelegedtek. Pár perc múlva már tökéletes mintapárként járkáltak fel és alá a házban.

-          Ced bácsi! Mesélsz nekünk? Légy szíves…

-          Jó, de csak egy rövidet. Mire vagytok kíváncsiak?

-          Mit csinált Valdemár? – kérdezte Julie nagy pislogva.

-          Na, de ez nem izgi. Mi volt végül Voldemorttal? – Zed információ éhesen nézett Cedricre.

-          …azaz megölte? – kérdezte Julie.

-          Öhm… nos, igen. Ezt is lehet mondani… - nézett zavartan. Gondolta, megkíméli őket a rémálmoktól.

-          De mi az? – türelmetlenkedett Zed is.

-          A Priori…

-          De mi aaz? – üvöltött fel Julie.

-          Gyerekek. Ha csöndben maradtok egy percig, akkor elmondom, mi az. – Ced csak most vette észre, hogy Julie hasa remeg az elfojtott nevetéstől.

-          Tudjuk, mi az… Ginny néni elmesélte. De sokkal érdekesebb, hogy te miért élsz. – Zed pislogott párat. – Mármint hogy élted túl?

A két kicsi csalódottan megingatta a fejét, és nekiláttak mesét nézni. Seprű Simon és Partvis Patrik története hamar elvonta figyelmüket. Draco még kicsit bizalmatlan volt, de hamar beilleszkedett. Nosztalgiáztak egyet a pasikkal, míg a lányok kibeszélték őket. Olyan volt, mintha nem történt volna semmi rendkívüli.

Nincsenek perceim! Hol késhet a kölyök? Világosan megmondtam ennek a tökkel ütött Kupornak, hogy siessen. Legalább egy patrónust küldött volna. De ezek a mihaszna szolgák, egy rendes patrónust sem tudnak megidézni.

És tényleg. Két fiú tűnik fel. Az idősebbik alig látszik. Kár, hogy meg kell haljon. Jó kiállásúnak tűnik. Pont, mint én fiatalon. Ahogy közeledünk, látom az arcát is. Potter mond valamit, mire sajogni kezd a fejem. Elviselhető fájdalom, ám ő már kis híján üvölt tőle. Gyenge. Én erős vagyok, ő meg gyenge. De a mellette álló fiú is erős. Látom a szemében a dühöt. Hirtelen meglátom az arcát. Merlinre, ez a fiú olyan, mint én régen. Helyes, erős, határozott. Hevesen néz rám, miközben Féregfarkra szegezi a pálcáját. Hasznos lenne. Meg kell tudnom, hogy átáll-e hozzám.

-          Idefigyelj, fiú. Hasznos lennél nekem. Állj át és megkapod jutalmad!

A zöld fénycsóvám már repül felé. Nem tudom megállítani, se vissza fogni. Gyenge átok volt. Alig fogja kómába ejteni. Nem ismerek magamra. Megkedvelek egy fiút, csak mert hasonlít rám? Az átok ledönti a lábáról. Vajon túl élte? Biztosan. Majd ha Potter meghalt, foglalkozok vele is. Nem fog felkelni egy jó ideig, ebben biztos vagyok. Ugyanúgy, mint abban, hogy nem halott.

Remélem tetszik. Sokan kifogásolták a végén a Malfoyos dolgot :S

<i>A feltűnően különös személyiségű Hermione Grangert a minap egy Witches and Wizards plázai Mary Nox kávézóban kaptuk lencsevégre.  A döbbenetes férfifogási tehetsége eddig ismeretlen helyről származik, hisz a báj, külcsín, jó modor, illem, intellektus szikrája is hiányzik belőle. Én elhiszem, hogy ez a Miss Picsa viselkedés megengedett otthon tiniként, de könyörgöm, kedves olvasók! Granger már felnőtt, és ennek ellenére nyilvánosan molesztált egy tini fiút. Jason Crosst talán ismerhetik, ha gyakran járnak a Mary Nox nevezetű kávéházban. Jason a tizenhét éves, jóképű pincérfiú nem merte bevallani, hogy Granger, köznyelven mondva, letapizta. A hölgyemény ezzel egy időben az ex-halálfaló, Draco Malfoy fejét is elcsavarta. Őt sajnálatos módon túl erősen érte Granger "mágiája":</i>

</i>A Malfoy trón várományosa még jóvátehette volna botlásait, ha megadja magát a még ma is roppant csinos Pansy Parkinson gondviselő kezeinek. Azonban minden jel arra mutat, hogy épp az életét kezdi elbaltázni.

Ami új fejlemény, az az, hogy Granger egy matt részeg házimanót cipelt be a lakására egy doboz Lángnyelv whisky társaságában. Sajnos úgy tűnik, Granger hirtelen jött vagyona a házimanók béréből vonódott le. Elég gyanús, hogy a cége keresetének harminc százaléka a különböző büntetőperekből folyt be. Ami még furcsább, az a titokzatos kötelék, ami a büntetőperek és a cége házimanóinak leitatása között húzódik.

Visszatért Tudodki korszaka? Koncepciós perek, koholt vádak? Megvádolja gondatlansággal a manók gazdáját, miközben ő teremti meg a vádak okát?

Nocsak, Granger kisasszony! Csak vigyázzon magára! Van, aki átlát a cselszövésein! Vigyázzon, és figyeljen mindenki! Ha valakit lecsukat vagy megvádol, nem feltétlenül van igaza. Ne higgyünk az ilyen húzásainak. Ártatlan emberek eddig több száz galleont fizettek minden vétség nélkül. Mi ez? Hova sodródunk? Behálózta a Wizengamotot is? Voldemort utóda megjött, kedves olvasók! A gonosz és fondorlatokkal teli Granger kisasszony.</i>

Rita Vitrol írása

<b>Rita Vitrol! Őrült vagy előrelátó?</b>

<i>A Wizengamot ma nyújtott be kérelmet Rita Vitrol büntetésére, bíróság elé állítására. Mrs Georgina Young, a Felső bíróság elnöke az imént nyilatkozott lapunknak, és felháborodását fejezte ki Vitrol cikke iránt.

-          Figyelmen kívül hagytuk az eddig megjelent rágalmazó cikkeit, melyek teljes pályafutását végigkísérik. Ám példátlan, sőt botrányos, hogy egy újságíró a legfelsőbb bíróság szavahihetőségét, döntését megkérdőjelezi. Ezért intézkedni fogunk, nehogy a jövőben hasonlóan gyalázatos vád érhesse bíróságunkat. Százhetvenhét művelt, tanult és az olvasók által is kiválasztott köztiszteletben álló tagja van bíróságunknak. Úgy véljük, képesek vagyunk helyesen dönteni. Bármilyen ügyben.

(folytatás a 6. oldalon)</i>

Carl Hatcher írása

-          Miss Picsa? - horkant fel Hermione reggeli kávéját kis híján kiköpve, miközben Rita cikkén háborgott. Mr Hatcher írása megnyugtatta volna, ha nem éppen Vitrol vádjait igazolta volna. Az elnöknő tudatán kívül Rita kezére játszott. Bizonyította a koncepciós perekkel való vádaskodását. Még hogy ő molesztálta azt a srácot? Arra sem emlékezett, hogy hogy nézett ki! A részeg manó pedig Barty Kupor egykori szolgája, Winkey volt. Szerencsétlen depressziója az öngyilkossági kísérletig süllyedt. Ekkor írt McGalagony, hogy menjen el érte a Roxfortba. Ami miatt pedig majdnem darabokra tépkedte a kiflijét, az az volt, hogy a manók fizetéséből elcsór valamennyit, illetve, hogy koncepciós pereket rendez. <i>Koncepciós pereket. Megáll az eszem!<i/>

-          Julie! Neked még aludnod kéne! Bree letépi a fejem, ha megtudja, hogy nem vigyázok eléggé a húgára! Pláne ha elmondod neki, milyen csúnyán beszéltem! - Tudta, hogy Bree gyenge pontja a kishúga, így nem nagyon mert olyat tenni, amivel kivívhatta volna barátnője haragját. Clair és Bree elmentek régi iskolájuk, a Beauxbaton karácsonyi báljára öreg diákoknak. Minden iskola rendezett ilyet karácsonykor. Az év egyik legnagyobb eseményének számított. Bree vitte Cedricket, Clair pedig Tomot. Az utolsó SMS-ből ítélve úgy hajnali négy vagy öt fele érhettek haza.

-          Tudom, hogy csúnya szó, de mit jelent? - A szőke, sötét szemű kislány várakozóan nézett rá göndör fürtjei alól. Nagyon aranyos kislány volt.

-          Öö. Azt, hogy. Egy néni, aki csúnya dolgokat csinál más nénik férjével.

-          De mit csinálnak ezek a nénik? - Na most, mégis mit mondhatott volna?

-         Hááát, olyat, ami nem tetszene a feleségeknek. - Hermione egyre jobban zavarba volt. Hirtelen belekavarodott. Jót mond-e egyáltalán?

-          DE MIKET? - Kisebb türelmetlenségi roham tört ki a kislányból, amivel Hermione nem tudott mit kezdeni. Nagyon édes volt, de biztos volt benne, hogy kisfiút akar. Akkor még nem tudta, hogy a kisfiúk ugyanolyan rosszak, ha nem rosszabbak. De erről később.

-          Ööö. Kifesti a bácsik körmét! - Vágta ki magát Mione. Elég elrettentően hangzik, és mégsem rondán. Később még elgondolkodott rajta, hogy egyáltalán neki van-e fogalma róla, mit jelent.  

-          Merlinre! Ez bizony borzasztó! - bólogatott a kislány. Hermione gyomra már remegett az elfojtott röhögő görcstől, de hála a kislány által emlegetett mágusnak, megszólalt a csengő. A kislány, mint akit bolha csípett meg, hirtelen felugrott, kis kezeivel az ajtó felé mutogatott, és azt kiabálta:

-          Ced bácsi! - üvöltötte a kislány magából kikelve, és felugrott a férfire.

-          Okés! Futok - azzal Julie elfutott, hogy egy nehéz és lelkileg megpróbáltató feladatot végrehajtson. Szét kellett válogatnia, hogy a sünik és a macik hogyan osztozzanak meg a nyuszikkal a két hátitáskán.

-          Ja! Csak annyit, hogy vigyázz Ritával. Olvastam a mai cikkét. Elég durva volt. Felfogod, hogy tönkre teheti az ügynökséget?

Hermione egy havas utcán gyalogolt. Báli ruhája tocsogott a hóban, és kezdett hasonlítani Bellatrix Lestrange-ra barna hajú kiadásban. Dühös volt. Dühös volt magára, mert, otthon átöltözött, Ginnyre, mert ilyen pipogya, Harryre, mert otthon akar maradni, Ronra, mert támogatja, és Dracora, mert biztos eljön a bálba, ő meg szétizgulhatja miatta magát. A tértágító bűbájjal kezelt táskájában valami puffant. Bosszankodva megállapította, hogy a két öltönyre ráestek a cipős dobozok.  Felszállt a metróra, ahol teljesen hülyének nézték a hosszú báli ruha miatt, de ezzel mit sem törődve vette elő a mobilját. Gyors SMS írás után végre leszállt, és megdöngette az utca másik oldalán levő Grimmauld tér tizenkettes házszáma alatt levő ajtót.

-          Hol vannak? Az a két hülye marha.

-          A nappaliban. De épp meccset néznek. Semmit nem érsz el, ha összeveszel velük - sóhajtotta lemondóan Ginny.

-          Harry Potter és Ronald Weasley! - üvöltött be a házba, miután feldübörgött a lépcsőn, ami lássuk be, elég nehéz feladat volt tűsarkakban.

-          Ez Hermione. Biztos rá akar venni, hogy menjünk el a bálba.

-          Lesheti.

-          Igen?  Tehát! Jól figyeljetek! Minden ismerősötök, volt tanárotok és excsajotok ott lesz. Igen Von-Von, jól hallottad. Talán összejöhetsz Lav-Lav barátnőddel. Köztiszteletben álló varázslók vagytok. A Minisztérium tekintélyes tagjai. Mit szólnátok, ha másnap azt írnák az újságok: Harry Potter és Ronald Weasley, akik megmentették a világot a sötét nagyúrtól, sajnos nem tudtak eljönni, mert roppant fontos elfoglaltságuk akadt. Megbízható forrásból tudjuk, hogy a mugli Real Madrid - Manchester United futballmeccs fontosabb volt az év legrangosabb rendezvényénél.

-          De kettő-kettő az állás! - nyögte Ron.

-          Vedd fel! Nem nyilván való?

-          Nem lehet.

-          Mondtam, hogy UPC-re kell előfizetni - szólt közbe Ginny is.

***                   

Az egész bál tiszta unalom volt. Kevesen voltak, akik ne ismerték volna fel őket, de még kevesebben, akiket ők felismertek. Végül a negyedik Hermionénak beszólogatós incidens után arrébb vonultak Myrtle mosdójába. Harry, Ron, Ginny és Hermione ott ültek a vécékagylókon, és próbáltak vissza ereszkedni a régi, könnyű és szép időkbe, mikor még csak egy Voldemort, egy fiatal Voldemort, egy baziliszkusz, pár száz dementor, egy visszatért Voldemort, egy gonosz Umbridge és egy gyilkosság akadályozta meg, hogy szokásosan unalmas iskolai éveik legyenek.

-          Emlékeztek a Százfűlé főzetre? - nevetett Hermione.

-          Azóta, hogy Harry elmesélte, ezerszer megpróbállak elképzelni farokkal meg fülekkel, de nem megy - nevetett Ginny.

-          Tudjátok, mit hoztam? - vonogatta a szemöldökét Harry.

-          Na?

-          Egy kis Lángnyelv whiskyt. - Régebben minden iskolai bulin ez volt a kedvenc italuk.

-          Én most kösz, nem kérek - állt fel Hermione.

-          Hova mész? - érdeklődött Ginny.

-          Hermione. Várj! -

-          Mi az?

-          Nem. Gyönyörű vagy, és alig vettem észre más nőt melletted.

-          Ron! Elég. Barátok vagyunk.

-          Barát barát. Tudod? - Mikor leesett neki, Ron mire gondol, kicsit undorodva húzta el a száját. Barátja volt, de soha nem tekintett rá úgy, mint egy kapcsolatra.

Miután kiszabadultak, úgy döntöttek, sétálnak egy kicsit a folyosókon. Bejárták szinte az egész kastélyt. Hermione már mezítláb sétálgatott. Trelawney tornya után elmentek a többi tanterembe, a Szükség Szobájába, sőt még a bagolyházba is benéztek, ahol hatalmas bűz uralkodott. A könyvtár fele is elsétáltak, de látták, hogy az zárva van. A nagyteremből mindenhova elszűrődött a bál zenéje, kellemes hangulatot nyújtva ezzel a két lánynak. Kicsit a Trimágus Tusa utáni bálra emlékeztette őket. A kastély ablakaira jégvirágokat rajzolt a fagy, és a tornyokat vastag hótakaró borította. A folyosókon a lovagi páncélok helyett most jégszobrok álltak. A falakat is hófehér valami borította, amiről Mione nem tudta eldönteni, micsoda.  A márványlépcső korlátjáról apró jégcsapok csüngtek, és szinte minden emeleten volt egy karácsonyfa.  Épp eldöntötték, hogy benéznek a Griffendél toronyba, mikor kis híján beleütköztek egy szőke férfiba.

-          Malf. Draco? - lepődött meg Hermione a fiú megjelenésén. Ginny és Malfoy egyaránt meglepődve nézett rá, amiért Dracót mondott, de náluk jobban talán csak ő volt meglepődve ezen.

-          Végre megtaláltalak. Esetleg ha már így hírbe hoztak minket, nem akarsz egy táncot nekem adni? - kérdezte a nyugodt magabiztosság látszatával, miközben valójában majd' kiugrott a szíve.

-          Persze. Eddig azt vártam, hogy meg találj. Neked tartogattam - nevetett fel a lány szintén vadul dobogó szívvel. Nem értette, mért van ez, ha nem is tetszik neki a fiú.

-          Khm. Akkor én megyek is. Sziasztok - szólt Ginny. Hermione még utána küldött egy patrónust, ami a különböző lehetséges következményeket közölt vele, amelyek abban az esetben történnének, ha elfecsegné ezt akárkinek is.

A Nagyteremig vezető út kínos csendben telt, ha nem éppen feszélyezetten beszélgetni próbálkoztak.

-          Hm. Kár.

Majd pár perc múlva:

<b>Hermione szemszöge</b>

Lassan belátom, hogy nem vagyunk képesek normálisan beszélgetni. Pedig érezem rajta, hogy nem vagyok közömbös neki! Olyan jól néz ki! A haja pedig a gyengém. Az előbb olyan erős vágyat éreztem, hogy bele túrjak. Hm. De jó! Még nem kell táncolnunk, hisz tele van a Nagyterem. De mi van, ha kiderül, hogy nem tudok táncolni? Elbotlok vagy a lábára lépek? Kevés vagyok én ehhez. Milyen vicces. Utoljára Krumnál idegeskedtem így. Bár nem volt semmi probléma. Jót táncoltunk a roxforti bálon. Na meg az esküvőnk bálján. Az esküvőnk. Elég rossz választás volt. Mind a helyszín, mind a zene, mind a vőlegény. Ha újra megházasodnék, az esküvőm szép lenne és hatalmas. Minden hófehér és zöld. Mármint növény díszek. Kristály poharak meg ezüst evőeszközök. Gyönyörű hófehér, fűzős menyasszonyi ruha. Fátyollal. Egy fekete öltönyös férj fehér ingben, fehér mellénnyel és fehér nyakkendővel. Tejfölszőke hajjal. Barnával is isteni, na de ez az egész, megkoronázva egy Dracoval, valódi leányálom. Vajon Clair is ezt gondolja Tommal? Majd meg kérdezem. Észre sem vettem, mikor jöttünk ki a táncparkettre... Már egy ideje táncolunk Azon töprengve bámulok a szemébe, hogy mit gondol. Szinte észrevétlenül húz közelebb magához.

-          Mire gondolsz? - kérdezi.

-          Arra, hogy te mire gondolhatsz. - Illetve a közös esküvőnkre. De ezt persze hülye lennék vele közölni.

-          Bocsi. Hm. - Majdnem rávágom, hogy igen, de idejében meggondolom magam.

-          Mondd, hogy ez egy igen volt! - Olyan szépek a szemei. Meg a teljes arca.

-          Egy nem tudom volt. Gyere, beszélgessünk! - Azzal kihúzom a teremből. Nem tudom, mit akarok elérni. Tisztára, mint a suliban. Izgulok és stresszelek. De hisz a suliban vagyok!

-          Bocsánatot szeretnék kérni mindenért. Minden régi sértésemért és hibámért és. - Befejezni nem tudja, mert a szavába vágok.

-          Elcsattant egy-két pofon, és nem akartam, hogy tovább fajuljon. Figyelj, én meg akarok bízni benned. És ehhez muszáj meg kérdeznem... Hosszú vagy rövid vagy semmilyen kapcsolatot nem akarsz? - Elég meghökkent képet vág.

-          Nehéz kérdés, de nem egy futó kalandnak szeretnélek. Ha muszáj válaszolnom, akkor azt mondom, hosszút. De nem lehet. Van egy kis. Nagy problémám, amit nem tudnál eltűrni. Nem akarlak kitenni ennek.

-          Tegyél próbára! - Fogadjunk, hogy egy tök nevetséges marhaság, és majd röhögve azt mondom neki, hogy Haha! Ez semmi!

-          Van egy fiam. - Azt hiszem, elkerekedtek a szemeim.

-          Tudtam. - sóhajtotta.

-          Hogy mi?! De hisz még csak huszonnyolc éves vagy! És kitől?

-          Zedekiah Scorpious Malfoy, de röviden csak Zed. Négy éves. Egyszer csak egy nő bekopogtatott hozzám, és leüvöltött, hogy kilenc hónapra tönkretettem az életét, és hogy nem akarja megtartani. Gondoskodjak róla. Kérdeztem, hogy honnan ismer. Kiröhögött. Aztán megkérdeztem, hogy miért nem akarja. Az volt a válasz, hogy egy gyerek mégsem nőhet fel egy sztriptíz bárban, és hogy utálja a gyerekeket. Ezt meg különösen. Azt hiszem, ez mindent meg magyaráz.

-          Hát, váo. Ez érdekes történet.

-          Megértem. Azért örültem, hogy jobban megismerhettelek. Na meg, hogy te is engem. Sajnálom. Még egyszer - már fordul is el. Hé! Hova mész?

-          Gyere vissza! Őszintén ennyire sekélyesnek nézel? Komolyan? Nem zavar, hogy fiad van. Majd csak kijövünk valahogy. Az egyik barátnőmnek van egy négy éves kis húga. Julie Santora. Biztos jóba lesznek.

-          Már ha lesz alkalmuk találkozni. - Miért ilyen hülye? Komolyan!

-          Még csak egy kérdés, miért épp Zedekiah? - Szegény fiú. Rossz lehet neki a játszótéren.

-          Az anyja elnevezte Zednek. Csakhogy az nem név, így kerestem egy hosszabb megfelelőjét. A Scorpious pedig, mert a családnak szokása a szörnyű nevek adása. De az Zed tökéletes, és senki nem fogja piszkálni miatta. Szinte már hallom magam előtt: Zed Malfoy, a Mardekár fogója.

-          Mert a nevelőanyja griffendéles volt.

Draco olyan meglepett képpel néz rám, hogy komolyan azt hiszem, rosszat mondtam. Bár ha valaki rosszat mond,  nem szokták így lesmárolni. Hékás! Mért bontogatja a fűzőmet?

-          Khm. Miss Granger! Meg kell kérnem, hogy kövessen minket! - Valami fura fazon megfogja a karom.

-          Aurorok? Mit tettem?

-          Semmit hölgyem. Csak a miniszterúr kíván beszélni önnel.

2. fejezet: Egy csésze kávé

… felháborított Mr. Malfoy kritikája! És mikor rákérdeztem az őt érintett sértésre a következőképpen válaszolt:

-              Egyedülálló vagyok, kérem! – Hát nem csodálom. Csak az szokatlan, hogy erre büszke.

Rita Vitrol

Hermione egyre jobban élvezte Rita írásait. Főleg, hogy az utolsó, Single Boy Című cikkében úgy próbált bosszút állni, hogy közben ő volt a negatív személy. Malfoy tényleg ezt válaszolta csak persze kissé máshogy.

-              Szingli vagyok. Köszönöm a segítséget azért, bár furcsállom, hogy sztáríróból felcsapott kerítő nőnek – Hermione nevetett majd szép lassan eltűnt. Addigra Clair már elment.

Barátnőjével most is törzshelyükön iszogatták reggeli kávéjukat a Mary Noxban. Megegyezésük szerint Ginnynek és Breenek is körülbelül most kellett volna odaérniük. Bree Santora, Cedrick Digory barátnője volt immár 3 éve. Így ismerték meg, hisz Ceddel mindig is jó kapcsolatba maradtak. Hirtelen egy hideg szélfuvallat kíséretében kitárult az ajtó, és egy piros bársonykabátos, szőke, szélfútta hajú nő lépett az üzletbe. A férfi eladó odarohant, hogy lesegítse a kabátját. A nő kicsit megigazította kócos, göndör fürtjeit, majd leült a lányok mellé. Szinte mindenki úgy gondolta, hogy ha valaki elájul Fleur DeLaCourtól, akkor Szörnyethal Bree Santoratól. Nem volt csodálatosan szép vagy csodálatosan ragyogó. Ugyan úgy, mint bármelyik másik nő, vagy akár bármelyik másik barátnője, ő is eggyel több csoki darab lett volna a tejszínhab tetején. Ám megjelenése, céltudatossága és önbizalma magává a cseresznyévé tették, aki a teljes tejszínhab torony tetején csücsül... Clair is hasonlóképpen kitűnt a nők közül, csak ő nem volt olyan céltudatos, inkább kicsit "bolond".

-              Helló csajok. Bocsánat a késésért, de beugrottam ajándékot nézni Ginnynek. Ti tudjátok már, hogy mit vesztek karácsonyra neki? Mindenük megvan… - csóválta a fejét Bree.

-              Boldogságok lehet kilóra venni? Az elkelne neki… - jegyezte meg Hermione rosszmájúan.

-              Mért? Boldogok nem? Harry a férje, épp terhes, szép ház… - Bree jól látta, mindenük megvolt. Mindenük, kivéve azt, hogy Harry nem éppen a romantikájáról, vagy az érzékenységéről volt híres.

-              Nem láttad, hogy milyenek Harryvel? Képzeld, mesélte, hogy mikor kiderült, hogy terhes, Harry átölelte, örült, majd elhívta Ront kocsmázni nagy örömében… - Clair rosszallóan ingatta fejét – Tom sose csinálna ilyet…

-              Oh… fenséges Tom! A különleges Tom. Ő… hát igen. Szavakkal ki sem fejezhető…

-              Bree… ne szidd. Hisz ha valaki tökéletes… akkor az tökéletes… - sóhajtotta Hermione is.

-              Na, jól van… elég lesz… felfogtam! De ha tényleg nincs hibája? Azaz természetesen van, csak engem nem zavarnak.

-              Például milyen hibáit tudnád felsorolni?

-              Sokat! Például ott van a... meg az a... Jól van, na! Alig két hete ismerem!

-              És csók már volt? Összeköltöztetek? Gyerek? Esküvő?

-              ... okés lányok... köszi. Most tök jól érzem magam. Nem még nem csókolt meg.

-              De volt valami? Akármi?

-              Nem Bree, nem volt!

-              De gondoltál már "többre" mi? - Húzogatta Hermione a szemöldökét.

-              ööö… megjött Ginny! – mutatott az ajtó felé Clair remélve, hogy ezzel megúszhatja a lányok kérdéseit.

Ginny belépője nem volt annyira hatásos, mint Bree-é. Szépnek szép volt, de mint ha besavanyodott volna… kicsit életkedvetlen volt. Beesett arca és fakó haja koránt sem a régi színében tündökölt. Talán a "szürke" a megfelelő szó rá, régi önmagának a töredéke sem maradt meg benne...

-              Hali… bocs de Harry feltartott.

-              Semmi baj… kezdjük megszokni, hogy folyton rohangálsz… csökkenthetnéd ezek mennyiségét… - Hermione kicsit túl feltűnő utalása miatt két nem várt rúgás is meglepte a lányt. Kicsit tapintatlan volt. De sebaj…

-              Nem vagyok túlhajszolt. Otthon van inkább túl sok dolgom. Ha Harry végr… - Ginny elpirult a kicsúszott mondat miatt – szóval nagyon sok a munka a Szent Mungóban…

-              De minden rendben te és… - Clair már nem tudta befejezni a kérdését, mert Bree közbe vágott.

-              Tényleg Hermione… már rég megakartam kérdezni, hogy  olvastad-e a mai újságot...

-              Persze, hogy olvastam – vágta rá Hermione.

-              De, mi? vagy… ja… - Clair kicsit hangosan gondolta végig a szituációt, ami persze kissé kellemetlen volt Ginnynek. – és?

-              Mi és? – Kérdezte Hermione.

-              ÉS? – Kérdezte Ginny is.

-              Te?...és Malfoy? – Bree kérdése telibe talált. Hermione reakciója teljesen elterelte a figyelmet korábbi témájukról.

-              Semmi köz… nicsen. Semmi sem sincsen!

-              Na ná, hogy van. Akkor írja újra a nyelvünket ilyen "semmi sem sincsen" mondatokkal… - nevetett Ginny.

-              Ne kombináljatok, kérlek!

Hermione eléggé felhúzta magát barátnői kérdezősködésén. Elvégre semmi valóság alapja nem volt kérdéseiknek. Természetesen nem volt. Semmi! Még, hogy ő egész  előző nap a férfira gondolt? Áhh… esélytelen. Bree még puhatolózott egy kicsit, ám nem járt sikerrel. Belátta, hogy barátnője nem fog válaszolni rendesen.

-              Láttátok Percy legújabb rendeletét? Elég fura, hogy innentől kitiltják a kávézókból és a kocsmákból is a varázslényeket… - terelte a témát Bree.

-              Én egyet értek vele… Sose szerettem úgy iszogatni, hogy egy furmász stíröli a vajsörömet – jegyezte meg nagy bölcsen Clair, mire elnevették magukat.

-              Nekem személy szerint mindegy mit csinál. Az is elég, hogy „egy Weasley” ül a miniszteri székben – Ginny nyilván itt a régi mardekárosokra gondolt, akik elítélték, hisz vérárulónak számított közöttük.

-              Nekem a kedvencem, hogy kitiltotta az újságírókat a munkahelyekről. Mármint be mehetnek, de csak a cikkük alanyának engedélyével szimatolhatnak annak irodájában… alig várom, hogy kihajítsák Ritát…

-              Ja! Hogy aztán meg békésen berepüljön bogár alakban. Hermione, ne reménykedj… nem fogja Rita megunni, míg ahogy mondta tönkre nem tesz.

Ezen megint elgondolkodtak egy ideig. Semelyiküknek nem jutott olyan az eszébe, amivel ki lehetett volna kerülni Rita animágiáját.

-              Hmm… na jó eddig csak a bogárirtó jutott az eszembe, de nem hiszem, hogy az segítene. Szóval valami más?? Tényleg, van valami programotok mára? – Clair izgatottan nézett rájuk.

Volt mindenkinek. Például elmenni és megvenni egymás ajándékát, amit persze csak nem tehettek meg együtt…

-              Mi lenne, ha elmennénk síelni?

-              Jó ötlet Clair, de nekem muszáj beugranom a WW-be egy órára… - Bree elhúzott szájjal nézett rá… Ő is imádott snowboardozni, de nem hitte, hogy belefér egy napba ez a program? A ww a Witches and Wizards elit bevásárlóközpontot takarta. Ruhák 7 emeleten keresztül...

-              Mi lenne? – vetette fel Ginny – ha délután együtt mennénk plázába, csak valaki mindig… khm… noss lemaradna? Tudom, hogy egymás ajándékait akarjátok megvenni, és még én se vásároltam. De például könnyebb úgy választani ajándékot valamelyikünknek szerintem, hogy a többiek ott vannak…

-              Ez nem rossz ötlet Ginny!

-              Okés az jó lesz, de nekem még előtte be kell mennem venni egy új kabátot. Tudjátok múlthéten tönkrement. De aztán mehetünk sílni...

-              Az síelni Clair - javította ki Hermione.

-              ... és Bree megtaníthat félsílni.

-              Az meg snowboard... de mindegy. Jó akkor szerintem, mivel nekem meg a sapkám ment tönkre ezért bemegyek Clairrel, és két óra múlva találkozhatnánk Ausztriában, tudjátok ahol múltkor is voltunk... biztos elment már onnan az a sárkány...

Mikor utoljára volta síelni, ausztriából kicsit átmerészkedtek a Kárpátokra ami pedig hírhedten a Magyar Mennydörgők kedvenc portyázó helye. Utolsó alkalommal is összeakadta egy fiatalabb példánnyal (mind össze három méteres) aki lelkesen adott nekik arra vonatkozó tanácsokat miszerint legközelebb, hogy válasszák ki a pályákat. Enyhén szólva szétégette Clair kabátját és Bree sapkáját.

-              Szerintem ne oda menjünk. Nem szeretném ha a legújabb kabátom is tönkre menne...

-              Jajj hát akkor katasztrófa történne... - gúnyolódott Bree.

Clair és Bree fél óra múlva már rótták a folyosókat és bőszen kutattak a különböző üzletekben.

-              Muszály bemennem a Stardustba... ott akarok kabátot venni... - panaszolta Clair.

-              Azt hittem az Ogden & Starksban. Én mindenesetre ott nézek sapkát.

-              De Bree! A Trevorban olyan szépeket láttam!

Az igazán magas intelligencia szintet követelő beszélgetések lezajlása után, Bree végre egy sapka társaságában, Clair pedig egy vadiúj sídzsekivel a táskájában megelégedetten lépett ki a hatalmas üvegépítmény ajtaján. Kifelé jövet még látták ahogy a Mézesfalás egyik leányvállalatának üzletében a "Pazar Puszedli Párodnak" pultnál egy tejfölszőke, izmos és kimondottan jóvágású féfi egy szép díszdobozba különféle édességeket pakoltat bele az eladóval. Bree még sose látta, Ginny pedig majd nyolc éve nem találkozott vele. Így egykük sem gondolta, hogy a pasi aki olyan édesen rózsás díszdobozban, piros szalaggal átkötve bonbont küld egy nőnek, valójában Draco Malfoy.

-              Basszameg! Kurva hideg van... - Clair új kabátja mit sem segített a négyezer méter magas csúcsokon. Ilyen szinteken már senki élő nem járt... mármint mugli.

Hermione melegítő bűbája után Bree egy siklást könnyítő igét is rájuk szórt, míg végül elindultak a néptelen, szűzhavas lejtőkön. Clairnek nagyon jól állt új kabátja, bár kicsit bosszantotta, hogy nem tudja mutogatni magán senkinek. Így mikor beléptek egy pár kilóméterrel lejjebb levő mugli hüttébe, arca rögtön felderült.

-              Huhh ez nagyon király volt... - sóhajtott fel a kipirult arcú Clair.

-              Aha... forralt bort? Pálinkát? - Hermione a többiek felé fordult - a vendégeim vagytok.

-              Mi az a forralt bor? - kérdezte Bree nem túl lelkesen. Szeretett megmaradni a teánál vagy a vajsörnél. Sajnos vajsörhöz kissé nehézkesen jutottak volna hozzá.

-              Öö... egy bor... ami forralt?

-              Aha... köszi Mione

Mione elment rendelni és mindannyijuknak hozott egy-egy forralt bort, hogy igyanak egyszer olyat is. Ahogy hozta visszafele véletlenül Clair új kabátjára borított egy keveset. A lány persze nem örült, de végül átsiklott felette. Inkább belekortyolt a furcsa pirosas vöröses lötyibe amit barátnője elé tett.

-              Mmm... ez isteni!

-              Hát ja! Képzeld mikor először ittam forralt bort...

És ezzel elkezdett mesélni Clairnek meg Breenek korábbi síeléseiről.

-              Aha! És akkor jött az a bucka pálya! Én meg csak siklottam lefelé fél léccel! Nagyon durva volt...

-              És mi történt?

-              Természetesen felborultam - nevetett a lány.

-              De... akkor túlélted igaz?

-              Neem Bree! Ez itt csak az emléke... ő maga már nem él...

-              Kösz Clair...

-              Szerintem meséld el nekik a halálfalós sztorit. Azt nagyon csípni fogják - tanácsolta Ginny.

-              Hát ugye épp síeltem mikor... miaz Clair? - Nézett barátnőjére. A lány holtra vált arccal bámult el mögé majd megpróbált lebukni valamerre. Végső kétségbeesésében elkezdte olvasni az étlapot.

-              Ő az! Ott hátul?

-              Ki? - nyújtózkodtak a lányok.

-              Ne ilyen feltűnően! - sziszegte Clair - Tom... tudjátok...

A többiek ördögi vigyorral néztek rá.

-              NE! csináljatok semmit. Ki megyek mosdóba oks?

-              Persze menj csak...

A lány elindult a wc felé lehetőleg olyan lehajtott fejjel, hogy észre se vegyék. Ám mikor egy fekete sí dzsekis pasi mellett halad el Bree utána üvöltötte:

-              Hé Clair! Kinn megvárunk oks? Puszi CLAIR! - Üvöltötte még hangosabban, hogy mindenki felfigyeljen a lány nevére. A fekete dzsekis pasi is körülnézett, majd mikor meglátta Clairt boldogan elmosolyodott.

-              Szia! Hát te? De jól nézel ki...

-              Szia Tom... köszi... vagy MI? Igen? - Clair arcszíne már vetekedett az imént elfogyasztott boruk színével.

Mikor fél óra és egy csók elteltével Clair elindult hazafele az oldalán Tommal, a lányoknak természetesen már nyomuk sem volt. 

***

-              Meg kéne látogatni Mionet. Még nem tud Jamesről. Sőt egyik barátnőm se.

-              Oks. Felhívom Hermionet - válaszolta unottan a férfi.

-              De mi lenne ha áthívnánk őket? Olyan régen buliztunk. Tudod, mikor a csajod még mini ruhában nyomult... na szivi kapd össze magad és csapjunk egy bulit! - Ginny őszintén hitte, hogy elért valamit, de férje csak a TV-t bámulta tovább. Egy pillanatig elhitte, hogy talán eljutottak Harry agyáig amit mondott, de végül rájött, hogy ilyet egy éve nem tapasztalt nála.

-              Okés... majd máskor.

-              ... - Ginny elszomorodott. Épp felfelé indult volna, hogy kitakarítsa az felső emeletet, mikor eszébe jutottak Hermione szavai. "kezdjük megszokni, hogy folyton rohangálsz… csökkenthetnéd ezek mennyiségét…" Mit ugráltat ez a pasi? Ha bulizni akarok, bulizni fogok. Igaza van Hermionenek. Túl sokat futkározok, ki kell kapcsolódnom. És ki is fogok! - Most!

-              Tessék? - Harry megrökönyödve nézett fel rá a kanapéról. Ginny már egy pár éve elvesztett határozottságából és ez olyan kényelmes állapot volt neki. Semmi ellenkezés, semmi szidás, csak békés robot nej. Akinek mellesleg voltak érzései de ezt ő nem nagyon vette észre...

-              Most fogunk vacsit tartani! Nem máskor! Hívhatod a többieket, karácsonyi partit tartunk. Csak hogy tudd... - A lány ezzel megfordult és elindult megkeresni Siport, hogy egyeztessen vele.

***

-              Mi?? Jajj ez tök jó hír Harry! Persze,hogy megyünk... mindenképp. ... nem dehogy. Okés. Szia, puszi Ginnynek és a kis Jamesnek. Clair! Gyere gyorsan ide! - üvöltötte Hermione miután letette a telefont.

-              Mi van? - Tántorgott ki a harisnyás, melltartós Clair Hermone gardróbjából.

-              Ez igazán nőies volt...

-              Mintha te nem egy szál, khm... mondanám, hogy törölközőben de azt se nagyon látok...

-              Van rajtam Bugyi!!!

-              Na elég legyen! Kell vennünk valamit Ginnyéknek...

-              hm... könyv? - ajánlotta Bree.

-              Hülye. Valamit amit a baba is tud használni... - forgatta szemeit Hermione a képtelen ötleten...

-              Mégis hogy? Ginny lenyeli neki?

***

Két óra múlva

Hermione:

Odaintettem a pincérnek mire az végre kihozta nekem is a számlát. Komolyan mondom, Clair összejött azzal a pasival! Nem vagyok képes felfogni. Még mindig nem találtam senki olyat aki esetleg értelmesnek számítana. Kivéve Dracot. Jó de ez durva lenne. Mégis a múltkor olyan jó fej volt... na emlegetett szamár. Mit keres ez ilyenkor itt? Nem is tudtam, hogy Mary Noxba jár... Tényleg nem is olyan rossz pasi. És ez a szürke pulcsi kiemeli az izmait. Hmm... fincsi... mármint jól néz ki. De ez egy seggfej! IGEN! Nem szabad seggfejekről ábrándozni. Na észrevettél végre? Ügyes... csak azt tudnám mért kell így bámulni. Érzem, hogy vörösödök... nem akarok elvörösödni! NA koncentráljunk erre  a sótartóra itt előttem. A sótartók lelkivilága különleges és titokzatos. Még mindig ide néz! Jó tehát ez az igen impozáns sótartó úgy száz szem sót tartalmazhat. Mármint... mi? Na nem vagyok komplett. Tehát a sótartó. Szép és karcsú. Ráadásul igen izmos. És ritka az ilyen kékszemű sótartó ilyen szőke hajjal... isteni ez a sótartó, aki még mindíg engem bámul... MI? Mit zagyválok szőke sótartókról?? Ennyit arról, hogy had mustráljon én majd másra figyelek. Clair és a hülye szabályai amik mindig jól szolgálnak tanácsként, kivéve ha az ember maga próbálja alkalmazni. Hülye pincér mit zaklat?

-              Már fizettem...

-              Tudom. Csak az a szőke úr egy csésze kávét küld önnek. Esetleges választ remélve kéri, hogy ajándékozza meg egy felelettel - MI? Kínaiul beszél ez? A lényeget azért sikerült kihámozni. Választ akar. Hm... Kicsit stílusosan kéne. Hol egy szalvéta? Kell egy toll is. Valahol itt kell lennie... Tudom, hogy bedobtam a táskámba... Áh, megvan. Hmm... Mit írjak rá? Megvan! Ez jó lesz.

-              Lenne szíves és odaadná ezt annak az úrnak? Köszönöm.

Lassan mennem kéne. Felállok és kimegyek. Simán és lazán. Mért érzem úgy, hogy a lábaim ólomból vannak és botladozom a kiszemelt pasi előtt? Hé! Ki mondta, hogy kiszemelt? Végre kint. Vajon mit csinál? Muszáj megnéznem. Beleolvasok a pincér fejébe.

-              Komoly ez a pasas. De ért a nőkhöz az ezer. Kávét még sosem küldtem csajnak. De egyszer kipróbálom. De ha a csaj egy szalvétán válaszol, én tuti nem fogom ilyen álmodozó arccal elsuttogni, amit a csaj ráfirkantott...

1. fejezet: Az első cikk

 

A Hírnév mögött
Írta: Rita Virtol

Reggel öt óra van. Szinte az egész város alszik. Az Abszol út még teljesen üres és néptelen. Azonban nem messze, egy népes nagyvárosban, ahol megjegyzem, csak varázslók laknak, már egy házban valaki ébredezik. Tulajdonosa, az igen határozott jellemű és kicsit akaratos huszonnyolc éves hölgy, kijelentette, hogy szigorúan fél hatkor hajlandó nekem interjút adni. Régen láttam. Emlékszem tizennégy éves korára, még mikor egy nem meghatározó külsejű, ám annál becsvágyóbb lány volt. Hisz egyszerre két világhírű fiút is bolondított. Nem rémlik? Hadd segítsek! Ez a hölgy itt, New Sooksban él, a varázsló társadalom fővárosában. Egy nagy villában tengeti mindennapjait, bizonyára azzal foglalkozva, hogyan rövidítse fogai méretét. Mindennapjait azzal tölti, hogy egy igen nemes, ám számunkra haszontalan, sőt káros elveit fejlessze. Sikerült is neki, hisz rögtön a RAVASZ vizsgái után megesküdött Viktor Krummal. Így a hírnév birtokában könnyebb volt a házimanók érdekeit segítenie. Mikor vállalkozása beindult, természetesen elvált a még ma is roppant sármos fiatalembertől. Ma egyedül éli életét, de vajon mikor jön el az a pillanat, mikor kiveti hálóját Harry Potterre és elcsábítja őt Ginny Weasleytől, az ugyancsak csúnyácska hölgytől, aki mellesleg legjobb barátja?

 Visszatérve cikkünk főszereplőjéhez, megjegyzem, ritkaság az ilyen fényűző lakás varázslók között. Épp kopogtatnék, de máris ajtót nyit és szélesen és mosolyog. Ámbár, a kedvesnek látszó mosoly sem tudja elrejteni csálé fogait és a mosoly mögött rejlő rosszindulatú számítást. Képes bármire. Megfenyeget bárkit akár azzal is, hogy például egy ártatlan, be nem jelentett animágiát fog rá.

-         Szervusz, Drága Rita! Hát mégis eljöttél? - mondja és könny lepi el szemét a régi szép emlékekre gondolva. Ahogy emlékeztem: előnytelen alkat, túl széles csípő, borzalmasan borzas haj és persze az elmaradhatatlanul nagy fogak.
Megmondom neki, hogy egy ilyen alkalmat nem tudnék kihagyni.

-       Köszönöm, kerülj beljebb! Megkínálhatlak egy pohár Lángnyelv whiskyvel? – Erre kicsit felháborodva közölöm vele, hogy munka közben nem iszom. Nyilván Grangeréknél a munka közbeni ivás megengedett. A mérsékeltem dekoratív, ám annál ambiciózusabb Ms Granger erre elpirul és másra tereli a szót.

Miután beinvitált a nappaliba, elkezdünk beszélgetni. A hatalmas szobát körben könyvespolcok veszik körbe. A könyvgerinceket átfutva a következőkön akad meg a szemem: Bogar Bard meséi, 101 kiskutya, Roxfort története, A nagy állatenciklopédia és Lotus Geoffrey kutatásai a gyógynövényekkel. Természetesen még több ezer könyv fekszik körbe-körbe a falakon. Kérdésemre, hogy hogyan igazodik ki a könyvek között, csak int a pálcájával, mire egy lapos mugli tárgy, valódi nevén toplap vagy laptop repül felénk. A szerkezet unalmas és együgyű. Tipikus mugli vacak. Megkérdezem, mi újság Viktorral. Erre nem felel. Közli velem, hogy a magánélete tabu. Lazán veszem a váltást, és a házimanójáról kérdezem. Magához hívja a manót és Trixinek szólítja. Érdekes névválasztás. Bizonyára a Bellatrixból jött. Reménykedjünk, hogy nem a Bellatrix Lestrange-ből. Megdöbbentő és meglehetősen botrányos lenne, ám az ifjú hölgytől koránt sem szokatlan. A fiatal manólány aranyos piros–arany egyenruhában, kis rakott szoknyában perdül elénk. Kiderül, hogy tud írni, olvasni, főzni mesterfokon, takarítani és bált szervezni. Hermione állítása szerint a házimanó ügynökségénél regisztrált összes manó ért ezekhez. Minden házimanót ajánlólevél kísér, amit a vevő, miután elolvas, aláírhatja a szerződést mely szerint a manója heti 10 galleont és kettő szabadnapot kap, illetve hatvan évesen nyugdíjba vonulhat. Trixi eközben teát és teasüteményt szolgál fel. A manó kötelesség- és tisztelettudó, nem úgy, mint gazdája. Grangert kérdezem még Harry Potterről, Ron Weasleyről és Draco Malfoyról. Pottere csak annyit felel, hogy hetente minden szombaton találkozik Potterékkel és Ron Weasleyvel. Malfoyra nem tud mit mondani.

-       Nyolc éve nem láttam, bár nagyon hiányzik. Szeretnék találkozni az évfolyam legjobb pasijával – tudni kell, hogy Malfoynak barátnője van és nem dolgozik. A halálfaló szakma hálátlanul megbélyegezte őt.

Hat óra van. Grangernek indulnia kell. Könnyes búcsút veszünk és míg ő a kandallóhoz lép és belemarkol a hop-poros tálba, addig én az ajtó felé veszem az irányt. Még utoljára ránézek és elgondolkodom, hogy ki lesz az a csökkent intelligenciájú hímnemű egyed, aki képes lesz összekötni vele életét… ám lehet, hogy erre nem kerül sor.

Hermione nevetett egyet és arrébb dobta az újságot. Az interjú Ritával a megjelentnek az ellentéte volt. Minden bájcsevej és tisztelet nélkül zajlott le. Plusz, hogy őneki hiányozna Malfoy… arra a kérdésre a tömör és elég nyilvánvaló „frászt” választ adta. Jött persze pár levél azoktól az idiótáktól, akik elhitték, amit a nő írt, de azokat a leveleket elintéztette Trixivel. Persze, volt olyan a levélben amit tényleg ő mondott. Harryékkel meg Ronnal tényleg rendszeresen találkoztak, és a mardekáros fiút tényleg nem látta nyolc éve. Viszont az a heti két szabadnap és tíz galleon kicsit sok egy manónak…

***
-       Ginny! Ginny! Merre vagy? á… idegbajt kapok… el lehet veszni ebben a házban  - a végét már csak dörmögte magában Harry.

A Grimmauld tér tényleg hatalmas volt. Bár, mióta Harryék beköltöztek, rá se lehetett ismerni. Teljesen átalakították. A szobák enyhe bézs színben, a konyha sötétkékben „boldogította” lakóit. Nem zavart már senkit Mrs Black. Miután visszatértek, Sipor kitörő örömmel üdvözölte őket, sőt segített leszedni a Sirius anyját ábrázoló képet. De ami a legjobb volt, hogy kiderült, Sipor igazi ínyencségeket is tud készíteni. Például sütött nekik egy hatalmas csokibéka tortát.

-        Itt vagyok, Harry – szólt egy halk hang az egyik szobából. Harry bement és meglátta Ginnyt, amint az éppen egy „terhes vagy terhetlen” boszorkány terhességi tesztet szorongat. Leült a lány mellé és megszólalt.

-        Merlinre… Ginny ez… ez… ez BIZTOS?

-        Ss! Persze, hogy nem biztos! Különben miérr lenne teszt a kezemben?

-        És mikor? – Harry tenyere megizzadt az izgalomtól.

-        Ss!

-        De… - A fiú hangja már elcsuklott a tehetetlenségtől.


-        MONDOM; KUSS! – kiáltotta a lány és a négyszög alakú anyagra nézett amit a hasáról vett le. Ekkor egy szöveg bontakozott ki az anyag szálai közül.

Gratulálunk, ön egy gyönyörű kisfiúnak fog életet adni Október 27-én!

-       EZ CSODÁLATOS, GINNY!

-       Te… örülsz? – kérdezte félénken a vörös lány.

-       Hát, hogy ne? Már kezdtem beparázni, hogy nem lesz, aki tovább vigye a Potter nevet. Miért, te nem örülsz? – Harry arcáról olyan boldogság sugárzott, amilyet talán az esküvőjük óta nem érzett.

-       De! De… csak tudod… az van, hogy… A FENÉBE IS! Be vagyok szarva az egész szülés dologtól. Még Lucius Malfoyjal is jobb volt harcolni! – Ginny már majdnem a sírás szélén volt.

-       Tudod, mit? Fleur alig egy éve szülte a kis Dzsekit. Beszélj vele! Biztos segít…

Dzseki a Jacquline becézése volt, csak senki nem akarta a szőke kislányt a hosszabb nevén hívni. A megnyugtató szavak és férjének ölelése javított Ginny kedélyein egy cseppet.

-       Jó, de előtte kérjük meg Siport, hogy csináljon még tortát…

***

-       Jó napot, Ms Granger!

-       Jó reggelt, Hermione…

-       Szia, Mion!

-       Jó reggelt, igazgatónő!

-       Szia!

Ezek köszöntötték a MAJOM házimanó ügynökség kandallójából kilépő Hermionét.

-       Jó reggelt, Herbert! Jó reggelt, Jason! Szia, Gabriell! Jó reggelt! Jó reggelt! – válaszolgatott, míg el nem érte az irodáját. Bent egy csinos barnahajú, középmagas, vele egykorú nő ült és szorgalmasan diktált egy házimanónak.

- …fentebb említett időpontban várjuk a St. Gotheus út keleti sarkánál, a Lothus park melletti irodánkban. Az összeget, nevezetten háromezer-ötszáz galleont, számla fejében átvesszük. A kiválasztott házimanót ajánlólevelével és szerződésével együtt átveheti. A részletekről majd helyben tájékoztatom: Clair Waldorf.

-       Ilyen korán kezdünk? – kérdezte helyettesét és egyben legjobb barátnőjét.

-       Jaj, ne haragudj, Mion! Nem láttalak – sóhajtott fel Clair és félre dobbot egy tincset a szeméből –, de tudod, ezek az ősi aranyvérű családok egyre több gondot okoznak. Emlékszel Lucius Malfoyra? Tudod, ő volt, aki beperelt a Wizengamotnál. Erre mit látok reggel? A tulajdon fia házimanó kereséssel fordult hozzánk.

Hermione felnevetett.

-       Mh-alf-holy? – köhögte könnyes szemmel.

-       Ismered? Végül is nem rossz pasi… habár nem az esetem. Ellenben nagyon is beletarozik a TE kedvenceid közé – nézett rá gonoszul.

-       Eh-nyéhm? – köhögte még mindig kaparó torokkal.

-       Persze! Jó, persze Krum nem ilyen, de ő többször felpofozott. Nem azért hagytad el?

-       CLAIR! Hisz… végül is… ja – nyögte gondolkodás közepette.

-       A szőkékre visszatérve, eddig bármikor voltunk buliban, mindig szőkével flörtöltél.

-       KI? Nem is! Csak egyet mondj! – méltatlankodott a lány. Hisz’ legjobb barátnője épp Malfoyal próbálta összeboronálni.

-       Nate Woods, Clark Bones, Mat Jones, Karl Erley, Joe White, a cuki motoros, Fred Weasley…

-       De hisz Fred haja vörös! Hogy jön ő ide? Nem is… ja… az a házibuli. Emlékszem már. Befestették a hajukat szőkére. De ha jobban állt neki… - próbálta menteni a helyzetet.

Ám ekkor egy ideges természetű német úr robbant be az irodába.

-       Háhzihmanohh báhntalmazáhs! Rohszmorszban a Száhnyass Vadkannál.

-       Jól van, Adolf. Máris indulunk. – Mr. Adolf Hynkel a szóáradat miatt szuszogva és könnyezve bólogatott. Hermionénak gyakran jutott az az eszébe, hogy milyen jó, hogy Adolf nem miniszter. Azonban ezek után a manóbántalmazáson kívül másra nem igen tudott gondolni, mert az események innentől villámgyorsan követték egymást.

-       Jason intézze el helyettem azt a tárgyalást a Varázslény felügyeleti főhadiszállással. Natashától megkérdezheti, milyen időpont lenne ideális számomra. Mayer! Maga beszéljen Simpsonnal. Jordan, maga pedig segítsen Jasonnek. Adolf, hol van? Igyon egy forró teát és haza mehet. Natasha, miután segített az időpontokban Jasonnek, iktassa be azt a pár programot a hetirendembe, amit az asztalomon hagytam. Neville, te és Clair jöttök velem.

-       De Miss Her…

-       Granger kisa…

-       Igazgatón…

-       Hölgye…

Ilyen és ehhez hasonló szófoszlányok szálltak a tűzvillámként futkározó Hermione után. Amint kiért a kapun, máris dehoppanált. A Szárnyas Vadkanból fiatalok nevetése szűrődött ki. Biztos Roxmortsi hétvége volt. Társai ekkor tűntek fel mögötte. Az ajtóhoz lépett és erőteljesen bekopogott rajta. Az ajtó nyílt és egy körülbelül velük egykorú nő szúrós tekintete szegeződött rájuk.

-       Jó reggelt, Miss Parkinson. A ház…

-       Mit keresel itt, kapafogú sárvérű? – szólt a cseppet sem udvarias felelet.

-       Pansy… - ismerte fel egykori évfolyamtársát a lány. Hála Merlinnek, Neville is ott volt, így ő átvette a szerepét.

-       Tudatában van annak, hogy ön megsértette a varázsló törvényt? – A nő erre nagyot nézett.

-       Mi, hogy én… izé… mi? Vagy mikor? – dünnyögte inkább magában, mint nekik.

-       Ön súlyosan bántalmazta házimanóját, aki nem habozott segítséget kérni tőlünk. Tagadja-e, hogy öné a Sukey nevű házimanó?

-       Az a kis korcs megérdemelte.

-       Tagadja-e, hogy December 15-én bántalmazta a házimanóját? – vette át a szót Clair.

-       Hülye kis szörnyeteg.

-       Tagadja-e, hogy ez a bántalmazás nem az első eset?

-       Nem – válaszolt végre a lány.

-       A büntetése húsz galleon kártérítés Miss Sukey házimanóak, illetve a fent említett manó szolgálatainak abbamaradása. Megfelel-e ez önnek, Sukey?

-       Igen – sipította elszántan a fiatal manólány.

-       Nem – felelte egyben Pansy –, nem veszitek el tőlem a szolgám!

-       Sukey nem szolga. És még egy megjegyzés és beidézem meghallgatásra.

-       Ez a korcs a szolgám. És akkor rúgok bele, amikor akarok – azzal belerúgott a manóba.

-       Január harmadikán várjuk – mondta Hermione

-       Az élettársával beszélhetnénk?

-       Persze - felelte gúnyosan a nő –, épp most rúgtam bele – azzal bevágta az ajtót.

***

-       Mm… ez a kávé isteni… - sóhajtotta Clair Hermionénak egy hangulatos New Sooks-i Mary Nox kávéházban.

-       Aha… de a kedvencem a hab… - válaszolta Hermione a fellegekben járva. Pansy ügyét négyig tartott lezárni, és végül örülhettek, hogy hétkor kiestek az irodaház bejárati kapuján.

-       Holnap írnom kell Treworsnak…

-       Munkamániááás… - kántálta Clair elnyújtott hangon. – Hagyd már abba a folyamatos munkáról való… - Clair hangja elhalt és a nagy ablaküvegen keresztül az utcára meredt.

-       Clair… Mi az?
 
Hermione:

-       Ott… - suttogta Clair és az utca túloldalára mutat. Először csak egy seprűboltot látok, majd észreveszek egy hatalmas táblát, mellette embereket és egy szőke rövidszoknyás feltűnő nőt. Mindegyik ember kisebb-nagyobb táblákat tart a kezében. Azokon pedig…

-       Törjünk ki az erkölcstelen Granger uralma alól… - suttogta elhűlve Clair.

-       Rita! Az a szemét ribanc! – szűröm ki a fogaim között még épp időben, mert olyan erősen szorítottam őket, hogy félő volt, mindjárt kipotyognak. Majd mit sem törődve Clairrel, felpattanok és Rita felé veszem az irányt. A szék, amit kilöktem magam alól, egy fél métert arrébb gurul. Még hallom, ahogy Clair utánam kiált:

-       Csak finoman! – Ám nem nagyon hat rám a figyelmeztetés. Vadul csörtetek a baj okozója felé. A fél Mary Nox engem bámul. „Csak finoman, csak finoman” - gondolom, de nem higgadok le. Érzem, ahogy a vér az arcomba szökik. Már messziről rákiáltok, amitől az úgy tíz-tizenöt fős tüntetők csoportja megvetően rám néz.

-       VITROL! Mi ez már megint? Azt akarod, hogy feljelentselek? – Legszívesebben üdvözlésképpen felképelném, de végül csak megállok előtte.

-       Nem tudsz! Szabad cenzúra van, kisanyám!

-       Tudod jól, hogy nem erre céloztam – mondom egy ördögi vigyor kíséretében. Természetesen a be nem jelentett animágiára gondolok. – Bár személyi jogok megsértése címszóval azt is megtehetném.

-       Persze, hogy tudom! Mit gondolsz, mért csinálom mindezt? Szerinted jó volt a koszt egy befőttesüvegben?

-       Te szemét… kis…

-       Nem mersz feljelenteni. Akkor elhurcolnának Azkabanba. Te meg a pici kis szíveddel senkinek nem kívánnád ezt… - A frászt nem. Sőt, elintézném neki, hogy a legdurvább halálfalókkal kerüljön egy cellába.

-       Hidd el, nem okozna túl nagy gondot! – mondom paprika vörös fejjel.

-       Tönkre teszlek! – sziszegi felém ádázul.

-       Az nem lenne szerencsés, Miss Vitrol… - hallok magam mögül egy férfias hangot. A szívem gyorsabban kezd verni. A megmentőm… ám mikor megfordulok, nem egy szőke herceget, hanem Malfoyt látom magam mögött…

-       Nocsak, védelmezzük a sárvérűt?

-       Nem szeretem ezt a szót… - Itt arcom elveszt egy kicsit a „kicsinállak, ha nem húzol el” mimikájából, és átveszi helyét a megrökönyödés…

-       Mióta? Újabban nem? – Kivételesen egyetértek. Csak állok kukán és nem értem a helyzetet.

-       Nem erről van szó. Maga megszegte a biztos-bűbájunk alapelvét. Rémlik még? Nem említ engem sehol előnytelenül vagy akaratom ellenére, és akkor a kis titka titok marad. Sajnos ezt megszegte – villant át egy sármos mosoly Malfoy arcán. Mármint nem sármos… de… de sármos. Illik rá ez a szó. Tényleg nem rossz pasi… de persze csak kívülről.

-       Szóval Draco…

-       Ne közvetlenkedjünk! Maradjunk a Mr. Malfoynál, ha lehet.

-       Te kis… Én már sztáríró voltam, mikor te még csak pisis tini…

-       Hát, az a „voltam” kétségtelenül igaz. Lássa be, nem mai csirke már… - Paff… ez az, Draco! Elnevetem magam, mire rám néz.  Arcán az utálat lassan felvált megrökönyödésbe, majd fontolgatáson keresztül a zavarba ejtő méregetésig fajul. Végigfuttatja szemét a teljes testemen, és mikor végre a szemembe néz, megroggyan a térdem. Nőcsábász! Nőcsábász! - kántálom magamban, de nem használ.

-       Szóval magának előnytelen egy ilyen kapcsolat, Mr. Malfoy?

-       Szó sincs róla, sőt… khm… izé… ja – Az a sőt látszik, hogy teljesen véletlenül csusszant ki… DE MIÉRT??

-       Áhá! Tehát örülne neki? Mr. Malfoy?

-       Hát… egy ilyen csinos hölggyel… - mondja végül a szemembe nézve. Most tényleg flörtölt velem? Behalok… Draco Malfoy flörtölt velem!
 

Köszi a segítséget, Bree, Julie és Natasha-t megszemélyesítő barátnőimnek, a sok sok segítséget.
+ Köszönöm a Tomot alakító pasinak, aki nem is tud a történet létezéséről, hogy létezik :D. Sajna nem sikerült olyan pasit találnom akit elfogadnék helyette, vagy akár hasonlítana rá. :P Ezért SORRY

Rövid sztori: Hermione/Draco sok kitalált szereplővel. Lefogadom ez sejthető volt. JA! Közben Rita Vitrol újra feltűnik, megpróbálja tönkretenni Hermionet. Voldemortnak pedig feltűnik az utódja :))

 

Hermione:

Malfoy:

Clair:Tom:

Tom:

Bree:

Cedrick:

Natasha:

Viktor:

Ginny:

Harry:

Julie:

Zed: