1. fejezet: Az első cikk

 

A Hírnév mögött
Írta: Rita Virtol

Reggel öt óra van. Szinte az egész város alszik. Az Abszol út még teljesen üres és néptelen. Azonban nem messze, egy népes nagyvárosban, ahol megjegyzem, csak varázslók laknak, már egy házban valaki ébredezik. Tulajdonosa, az igen határozott jellemű és kicsit akaratos huszonnyolc éves hölgy, kijelentette, hogy szigorúan fél hatkor hajlandó nekem interjút adni. Régen láttam. Emlékszem tizennégy éves korára, még mikor egy nem meghatározó külsejű, ám annál becsvágyóbb lány volt. Hisz egyszerre két világhírű fiút is bolondított. Nem rémlik? Hadd segítsek! Ez a hölgy itt, New Sooksban él, a varázsló társadalom fővárosában. Egy nagy villában tengeti mindennapjait, bizonyára azzal foglalkozva, hogyan rövidítse fogai méretét. Mindennapjait azzal tölti, hogy egy igen nemes, ám számunkra haszontalan, sőt káros elveit fejlessze. Sikerült is neki, hisz rögtön a RAVASZ vizsgái után megesküdött Viktor Krummal. Így a hírnév birtokában könnyebb volt a házimanók érdekeit segítenie. Mikor vállalkozása beindult, természetesen elvált a még ma is roppant sármos fiatalembertől. Ma egyedül éli életét, de vajon mikor jön el az a pillanat, mikor kiveti hálóját Harry Potterre és elcsábítja őt Ginny Weasleytől, az ugyancsak csúnyácska hölgytől, aki mellesleg legjobb barátja?

 Visszatérve cikkünk főszereplőjéhez, megjegyzem, ritkaság az ilyen fényűző lakás varázslók között. Épp kopogtatnék, de máris ajtót nyit és szélesen és mosolyog. Ámbár, a kedvesnek látszó mosoly sem tudja elrejteni csálé fogait és a mosoly mögött rejlő rosszindulatú számítást. Képes bármire. Megfenyeget bárkit akár azzal is, hogy például egy ártatlan, be nem jelentett animágiát fog rá.

-         Szervusz, Drága Rita! Hát mégis eljöttél? - mondja és könny lepi el szemét a régi szép emlékekre gondolva. Ahogy emlékeztem: előnytelen alkat, túl széles csípő, borzalmasan borzas haj és persze az elmaradhatatlanul nagy fogak.
Megmondom neki, hogy egy ilyen alkalmat nem tudnék kihagyni.

-       Köszönöm, kerülj beljebb! Megkínálhatlak egy pohár Lángnyelv whiskyvel? – Erre kicsit felháborodva közölöm vele, hogy munka közben nem iszom. Nyilván Grangeréknél a munka közbeni ivás megengedett. A mérsékeltem dekoratív, ám annál ambiciózusabb Ms Granger erre elpirul és másra tereli a szót.

Miután beinvitált a nappaliba, elkezdünk beszélgetni. A hatalmas szobát körben könyvespolcok veszik körbe. A könyvgerinceket átfutva a következőkön akad meg a szemem: Bogar Bard meséi, 101 kiskutya, Roxfort története, A nagy állatenciklopédia és Lotus Geoffrey kutatásai a gyógynövényekkel. Természetesen még több ezer könyv fekszik körbe-körbe a falakon. Kérdésemre, hogy hogyan igazodik ki a könyvek között, csak int a pálcájával, mire egy lapos mugli tárgy, valódi nevén toplap vagy laptop repül felénk. A szerkezet unalmas és együgyű. Tipikus mugli vacak. Megkérdezem, mi újság Viktorral. Erre nem felel. Közli velem, hogy a magánélete tabu. Lazán veszem a váltást, és a házimanójáról kérdezem. Magához hívja a manót és Trixinek szólítja. Érdekes névválasztás. Bizonyára a Bellatrixból jött. Reménykedjünk, hogy nem a Bellatrix Lestrange-ből. Megdöbbentő és meglehetősen botrányos lenne, ám az ifjú hölgytől koránt sem szokatlan. A fiatal manólány aranyos piros–arany egyenruhában, kis rakott szoknyában perdül elénk. Kiderül, hogy tud írni, olvasni, főzni mesterfokon, takarítani és bált szervezni. Hermione állítása szerint a házimanó ügynökségénél regisztrált összes manó ért ezekhez. Minden házimanót ajánlólevél kísér, amit a vevő, miután elolvas, aláírhatja a szerződést mely szerint a manója heti 10 galleont és kettő szabadnapot kap, illetve hatvan évesen nyugdíjba vonulhat. Trixi eközben teát és teasüteményt szolgál fel. A manó kötelesség- és tisztelettudó, nem úgy, mint gazdája. Grangert kérdezem még Harry Potterről, Ron Weasleyről és Draco Malfoyról. Pottere csak annyit felel, hogy hetente minden szombaton találkozik Potterékkel és Ron Weasleyvel. Malfoyra nem tud mit mondani.

-       Nyolc éve nem láttam, bár nagyon hiányzik. Szeretnék találkozni az évfolyam legjobb pasijával – tudni kell, hogy Malfoynak barátnője van és nem dolgozik. A halálfaló szakma hálátlanul megbélyegezte őt.

Hat óra van. Grangernek indulnia kell. Könnyes búcsút veszünk és míg ő a kandallóhoz lép és belemarkol a hop-poros tálba, addig én az ajtó felé veszem az irányt. Még utoljára ránézek és elgondolkodom, hogy ki lesz az a csökkent intelligenciájú hímnemű egyed, aki képes lesz összekötni vele életét… ám lehet, hogy erre nem kerül sor.

Hermione nevetett egyet és arrébb dobta az újságot. Az interjú Ritával a megjelentnek az ellentéte volt. Minden bájcsevej és tisztelet nélkül zajlott le. Plusz, hogy őneki hiányozna Malfoy… arra a kérdésre a tömör és elég nyilvánvaló „frászt” választ adta. Jött persze pár levél azoktól az idiótáktól, akik elhitték, amit a nő írt, de azokat a leveleket elintéztette Trixivel. Persze, volt olyan a levélben amit tényleg ő mondott. Harryékkel meg Ronnal tényleg rendszeresen találkoztak, és a mardekáros fiút tényleg nem látta nyolc éve. Viszont az a heti két szabadnap és tíz galleon kicsit sok egy manónak…

***
-       Ginny! Ginny! Merre vagy? á… idegbajt kapok… el lehet veszni ebben a házban  - a végét már csak dörmögte magában Harry.

A Grimmauld tér tényleg hatalmas volt. Bár, mióta Harryék beköltöztek, rá se lehetett ismerni. Teljesen átalakították. A szobák enyhe bézs színben, a konyha sötétkékben „boldogította” lakóit. Nem zavart már senkit Mrs Black. Miután visszatértek, Sipor kitörő örömmel üdvözölte őket, sőt segített leszedni a Sirius anyját ábrázoló képet. De ami a legjobb volt, hogy kiderült, Sipor igazi ínyencségeket is tud készíteni. Például sütött nekik egy hatalmas csokibéka tortát.

-        Itt vagyok, Harry – szólt egy halk hang az egyik szobából. Harry bement és meglátta Ginnyt, amint az éppen egy „terhes vagy terhetlen” boszorkány terhességi tesztet szorongat. Leült a lány mellé és megszólalt.

-        Merlinre… Ginny ez… ez… ez BIZTOS?

-        Ss! Persze, hogy nem biztos! Különben miérr lenne teszt a kezemben?

-        És mikor? – Harry tenyere megizzadt az izgalomtól.

-        Ss!

-        De… - A fiú hangja már elcsuklott a tehetetlenségtől.


-        MONDOM; KUSS! – kiáltotta a lány és a négyszög alakú anyagra nézett amit a hasáról vett le. Ekkor egy szöveg bontakozott ki az anyag szálai közül.

Gratulálunk, ön egy gyönyörű kisfiúnak fog életet adni Október 27-én!

-       EZ CSODÁLATOS, GINNY!

-       Te… örülsz? – kérdezte félénken a vörös lány.

-       Hát, hogy ne? Már kezdtem beparázni, hogy nem lesz, aki tovább vigye a Potter nevet. Miért, te nem örülsz? – Harry arcáról olyan boldogság sugárzott, amilyet talán az esküvőjük óta nem érzett.

-       De! De… csak tudod… az van, hogy… A FENÉBE IS! Be vagyok szarva az egész szülés dologtól. Még Lucius Malfoyjal is jobb volt harcolni! – Ginny már majdnem a sírás szélén volt.

-       Tudod, mit? Fleur alig egy éve szülte a kis Dzsekit. Beszélj vele! Biztos segít…

Dzseki a Jacquline becézése volt, csak senki nem akarta a szőke kislányt a hosszabb nevén hívni. A megnyugtató szavak és férjének ölelése javított Ginny kedélyein egy cseppet.

-       Jó, de előtte kérjük meg Siport, hogy csináljon még tortát…

***

-       Jó napot, Ms Granger!

-       Jó reggelt, Hermione…

-       Szia, Mion!

-       Jó reggelt, igazgatónő!

-       Szia!

Ezek köszöntötték a MAJOM házimanó ügynökség kandallójából kilépő Hermionét.

-       Jó reggelt, Herbert! Jó reggelt, Jason! Szia, Gabriell! Jó reggelt! Jó reggelt! – válaszolgatott, míg el nem érte az irodáját. Bent egy csinos barnahajú, középmagas, vele egykorú nő ült és szorgalmasan diktált egy házimanónak.

- …fentebb említett időpontban várjuk a St. Gotheus út keleti sarkánál, a Lothus park melletti irodánkban. Az összeget, nevezetten háromezer-ötszáz galleont, számla fejében átvesszük. A kiválasztott házimanót ajánlólevelével és szerződésével együtt átveheti. A részletekről majd helyben tájékoztatom: Clair Waldorf.

-       Ilyen korán kezdünk? – kérdezte helyettesét és egyben legjobb barátnőjét.

-       Jaj, ne haragudj, Mion! Nem láttalak – sóhajtott fel Clair és félre dobbot egy tincset a szeméből –, de tudod, ezek az ősi aranyvérű családok egyre több gondot okoznak. Emlékszel Lucius Malfoyra? Tudod, ő volt, aki beperelt a Wizengamotnál. Erre mit látok reggel? A tulajdon fia házimanó kereséssel fordult hozzánk.

Hermione felnevetett.

-       Mh-alf-holy? – köhögte könnyes szemmel.

-       Ismered? Végül is nem rossz pasi… habár nem az esetem. Ellenben nagyon is beletarozik a TE kedvenceid közé – nézett rá gonoszul.

-       Eh-nyéhm? – köhögte még mindig kaparó torokkal.

-       Persze! Jó, persze Krum nem ilyen, de ő többször felpofozott. Nem azért hagytad el?

-       CLAIR! Hisz… végül is… ja – nyögte gondolkodás közepette.

-       A szőkékre visszatérve, eddig bármikor voltunk buliban, mindig szőkével flörtöltél.

-       KI? Nem is! Csak egyet mondj! – méltatlankodott a lány. Hisz’ legjobb barátnője épp Malfoyal próbálta összeboronálni.

-       Nate Woods, Clark Bones, Mat Jones, Karl Erley, Joe White, a cuki motoros, Fred Weasley…

-       De hisz Fred haja vörös! Hogy jön ő ide? Nem is… ja… az a házibuli. Emlékszem már. Befestették a hajukat szőkére. De ha jobban állt neki… - próbálta menteni a helyzetet.

Ám ekkor egy ideges természetű német úr robbant be az irodába.

-       Háhzihmanohh báhntalmazáhs! Rohszmorszban a Száhnyass Vadkannál.

-       Jól van, Adolf. Máris indulunk. – Mr. Adolf Hynkel a szóáradat miatt szuszogva és könnyezve bólogatott. Hermionénak gyakran jutott az az eszébe, hogy milyen jó, hogy Adolf nem miniszter. Azonban ezek után a manóbántalmazáson kívül másra nem igen tudott gondolni, mert az események innentől villámgyorsan követték egymást.

-       Jason intézze el helyettem azt a tárgyalást a Varázslény felügyeleti főhadiszállással. Natashától megkérdezheti, milyen időpont lenne ideális számomra. Mayer! Maga beszéljen Simpsonnal. Jordan, maga pedig segítsen Jasonnek. Adolf, hol van? Igyon egy forró teát és haza mehet. Natasha, miután segített az időpontokban Jasonnek, iktassa be azt a pár programot a hetirendembe, amit az asztalomon hagytam. Neville, te és Clair jöttök velem.

-       De Miss Her…

-       Granger kisa…

-       Igazgatón…

-       Hölgye…

Ilyen és ehhez hasonló szófoszlányok szálltak a tűzvillámként futkározó Hermione után. Amint kiért a kapun, máris dehoppanált. A Szárnyas Vadkanból fiatalok nevetése szűrődött ki. Biztos Roxmortsi hétvége volt. Társai ekkor tűntek fel mögötte. Az ajtóhoz lépett és erőteljesen bekopogott rajta. Az ajtó nyílt és egy körülbelül velük egykorú nő szúrós tekintete szegeződött rájuk.

-       Jó reggelt, Miss Parkinson. A ház…

-       Mit keresel itt, kapafogú sárvérű? – szólt a cseppet sem udvarias felelet.

-       Pansy… - ismerte fel egykori évfolyamtársát a lány. Hála Merlinnek, Neville is ott volt, így ő átvette a szerepét.

-       Tudatában van annak, hogy ön megsértette a varázsló törvényt? – A nő erre nagyot nézett.

-       Mi, hogy én… izé… mi? Vagy mikor? – dünnyögte inkább magában, mint nekik.

-       Ön súlyosan bántalmazta házimanóját, aki nem habozott segítséget kérni tőlünk. Tagadja-e, hogy öné a Sukey nevű házimanó?

-       Az a kis korcs megérdemelte.

-       Tagadja-e, hogy December 15-én bántalmazta a házimanóját? – vette át a szót Clair.

-       Hülye kis szörnyeteg.

-       Tagadja-e, hogy ez a bántalmazás nem az első eset?

-       Nem – válaszolt végre a lány.

-       A büntetése húsz galleon kártérítés Miss Sukey házimanóak, illetve a fent említett manó szolgálatainak abbamaradása. Megfelel-e ez önnek, Sukey?

-       Igen – sipította elszántan a fiatal manólány.

-       Nem – felelte egyben Pansy –, nem veszitek el tőlem a szolgám!

-       Sukey nem szolga. És még egy megjegyzés és beidézem meghallgatásra.

-       Ez a korcs a szolgám. És akkor rúgok bele, amikor akarok – azzal belerúgott a manóba.

-       Január harmadikán várjuk – mondta Hermione

-       Az élettársával beszélhetnénk?

-       Persze - felelte gúnyosan a nő –, épp most rúgtam bele – azzal bevágta az ajtót.

***

-       Mm… ez a kávé isteni… - sóhajtotta Clair Hermionénak egy hangulatos New Sooks-i Mary Nox kávéházban.

-       Aha… de a kedvencem a hab… - válaszolta Hermione a fellegekben járva. Pansy ügyét négyig tartott lezárni, és végül örülhettek, hogy hétkor kiestek az irodaház bejárati kapuján.

-       Holnap írnom kell Treworsnak…

-       Munkamániááás… - kántálta Clair elnyújtott hangon. – Hagyd már abba a folyamatos munkáról való… - Clair hangja elhalt és a nagy ablaküvegen keresztül az utcára meredt.

-       Clair… Mi az?
 
Hermione:

-       Ott… - suttogta Clair és az utca túloldalára mutat. Először csak egy seprűboltot látok, majd észreveszek egy hatalmas táblát, mellette embereket és egy szőke rövidszoknyás feltűnő nőt. Mindegyik ember kisebb-nagyobb táblákat tart a kezében. Azokon pedig…

-       Törjünk ki az erkölcstelen Granger uralma alól… - suttogta elhűlve Clair.

-       Rita! Az a szemét ribanc! – szűröm ki a fogaim között még épp időben, mert olyan erősen szorítottam őket, hogy félő volt, mindjárt kipotyognak. Majd mit sem törődve Clairrel, felpattanok és Rita felé veszem az irányt. A szék, amit kilöktem magam alól, egy fél métert arrébb gurul. Még hallom, ahogy Clair utánam kiált:

-       Csak finoman! – Ám nem nagyon hat rám a figyelmeztetés. Vadul csörtetek a baj okozója felé. A fél Mary Nox engem bámul. „Csak finoman, csak finoman” - gondolom, de nem higgadok le. Érzem, ahogy a vér az arcomba szökik. Már messziről rákiáltok, amitől az úgy tíz-tizenöt fős tüntetők csoportja megvetően rám néz.

-       VITROL! Mi ez már megint? Azt akarod, hogy feljelentselek? – Legszívesebben üdvözlésképpen felképelném, de végül csak megállok előtte.

-       Nem tudsz! Szabad cenzúra van, kisanyám!

-       Tudod jól, hogy nem erre céloztam – mondom egy ördögi vigyor kíséretében. Természetesen a be nem jelentett animágiára gondolok. – Bár személyi jogok megsértése címszóval azt is megtehetném.

-       Persze, hogy tudom! Mit gondolsz, mért csinálom mindezt? Szerinted jó volt a koszt egy befőttesüvegben?

-       Te szemét… kis…

-       Nem mersz feljelenteni. Akkor elhurcolnának Azkabanba. Te meg a pici kis szíveddel senkinek nem kívánnád ezt… - A frászt nem. Sőt, elintézném neki, hogy a legdurvább halálfalókkal kerüljön egy cellába.

-       Hidd el, nem okozna túl nagy gondot! – mondom paprika vörös fejjel.

-       Tönkre teszlek! – sziszegi felém ádázul.

-       Az nem lenne szerencsés, Miss Vitrol… - hallok magam mögül egy férfias hangot. A szívem gyorsabban kezd verni. A megmentőm… ám mikor megfordulok, nem egy szőke herceget, hanem Malfoyt látom magam mögött…

-       Nocsak, védelmezzük a sárvérűt?

-       Nem szeretem ezt a szót… - Itt arcom elveszt egy kicsit a „kicsinállak, ha nem húzol el” mimikájából, és átveszi helyét a megrökönyödés…

-       Mióta? Újabban nem? – Kivételesen egyetértek. Csak állok kukán és nem értem a helyzetet.

-       Nem erről van szó. Maga megszegte a biztos-bűbájunk alapelvét. Rémlik még? Nem említ engem sehol előnytelenül vagy akaratom ellenére, és akkor a kis titka titok marad. Sajnos ezt megszegte – villant át egy sármos mosoly Malfoy arcán. Mármint nem sármos… de… de sármos. Illik rá ez a szó. Tényleg nem rossz pasi… de persze csak kívülről.

-       Szóval Draco…

-       Ne közvetlenkedjünk! Maradjunk a Mr. Malfoynál, ha lehet.

-       Te kis… Én már sztáríró voltam, mikor te még csak pisis tini…

-       Hát, az a „voltam” kétségtelenül igaz. Lássa be, nem mai csirke már… - Paff… ez az, Draco! Elnevetem magam, mire rám néz.  Arcán az utálat lassan felvált megrökönyödésbe, majd fontolgatáson keresztül a zavarba ejtő méregetésig fajul. Végigfuttatja szemét a teljes testemen, és mikor végre a szemembe néz, megroggyan a térdem. Nőcsábász! Nőcsábász! - kántálom magamban, de nem használ.

-       Szóval magának előnytelen egy ilyen kapcsolat, Mr. Malfoy?

-       Szó sincs róla, sőt… khm… izé… ja – Az a sőt látszik, hogy teljesen véletlenül csusszant ki… DE MIÉRT??

-       Áhá! Tehát örülne neki? Mr. Malfoy?

-       Hát… egy ilyen csinos hölggyel… - mondja végül a szemembe nézve. Most tényleg flörtölt velem? Behalok… Draco Malfoy flörtölt velem!
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.