Remélem tetszik. Sokan kifogásolták a végén a Malfoyos dolgot :S

 

<i>A feltűnően különös személyiségű Hermione Grangert a minap egy Witches and Wizards plázai Mary Nox kávézóban kaptuk lencsevégre.  A döbbenetes férfifogási tehetsége eddig ismeretlen helyről származik, hisz a báj, külcsín, jó modor, illem, intellektus szikrája is hiányzik belőle. Én elhiszem, hogy ez a Miss Picsa viselkedés megengedett otthon tiniként, de könyörgöm, kedves olvasók! Granger már felnőtt, és ennek ellenére nyilvánosan molesztált egy tini fiút. Jason Crosst talán ismerhetik, ha gyakran járnak a Mary Nox nevezetű kávéházban. Jason a tizenhét éves, jóképű pincérfiú nem merte bevallani, hogy Granger, köznyelven mondva, letapizta. A hölgyemény ezzel egy időben az ex-halálfaló, Draco Malfoy fejét is elcsavarta. Őt sajnálatos módon túl erősen érte Granger "mágiája":</i>

</i>A Malfoy trón várományosa még jóvátehette volna botlásait, ha megadja magát a még ma is roppant csinos Pansy Parkinson gondviselő kezeinek. Azonban minden jel arra mutat, hogy épp az életét kezdi elbaltázni.

Ami új fejlemény, az az, hogy Granger egy matt részeg házimanót cipelt be a lakására egy doboz Lángnyelv whisky társaságában. Sajnos úgy tűnik, Granger hirtelen jött vagyona a házimanók béréből vonódott le. Elég gyanús, hogy a cége keresetének harminc százaléka a különböző büntetőperekből folyt be. Ami még furcsább, az a titokzatos kötelék, ami a büntetőperek és a cége házimanóinak leitatása között húzódik.

Visszatért Tudodki korszaka? Koncepciós perek, koholt vádak? Megvádolja gondatlansággal a manók gazdáját, miközben ő teremti meg a vádak okát?

Nocsak, Granger kisasszony! Csak vigyázzon magára! Van, aki átlát a cselszövésein! Vigyázzon, és figyeljen mindenki! Ha valakit lecsukat vagy megvádol, nem feltétlenül van igaza. Ne higgyünk az ilyen húzásainak. Ártatlan emberek eddig több száz galleont fizettek minden vétség nélkül. Mi ez? Hova sodródunk? Behálózta a Wizengamotot is? Voldemort utóda megjött, kedves olvasók! A gonosz és fondorlatokkal teli Granger kisasszony.</i>

Rita Vitrol írása

 

<b>Rita Vitrol! Őrült vagy előrelátó?</b>

<i>A Wizengamot ma nyújtott be kérelmet Rita Vitrol büntetésére, bíróság elé állítására. Mrs Georgina Young, a Felső bíróság elnöke az imént nyilatkozott lapunknak, és felháborodását fejezte ki Vitrol cikke iránt.

-          Figyelmen kívül hagytuk az eddig megjelent rágalmazó cikkeit, melyek teljes pályafutását végigkísérik. Ám példátlan, sőt botrányos, hogy egy újságíró a legfelsőbb bíróság szavahihetőségét, döntését megkérdőjelezi. Ezért intézkedni fogunk, nehogy a jövőben hasonlóan gyalázatos vád érhesse bíróságunkat. Százhetvenhét művelt, tanult és az olvasók által is kiválasztott köztiszteletben álló tagja van bíróságunknak. Úgy véljük, képesek vagyunk helyesen dönteni. Bármilyen ügyben.

(folytatás a 6. oldalon)</i>

Carl Hatcher írása

 

-          Miss Picsa? - horkant fel Hermione reggeli kávéját kis híján kiköpve, miközben Rita cikkén háborgott. Mr Hatcher írása megnyugtatta volna, ha nem éppen Vitrol vádjait igazolta volna. Az elnöknő tudatán kívül Rita kezére játszott. Bizonyította a koncepciós perekkel való vádaskodását. Még hogy ő molesztálta azt a srácot? Arra sem emlékezett, hogy hogy nézett ki! A részeg manó pedig Barty Kupor egykori szolgája, Winkey volt. Szerencsétlen depressziója az öngyilkossági kísérletig süllyedt. Ekkor írt McGalagony, hogy menjen el érte a Roxfortba. Ami miatt pedig majdnem darabokra tépkedte a kiflijét, az az volt, hogy a manók fizetéséből elcsór valamennyit, illetve, hogy koncepciós pereket rendez. <i>Koncepciós pereket. Megáll az eszem!<i/>

-          Julie! Neked még aludnod kéne! Bree letépi a fejem, ha megtudja, hogy nem vigyázok eléggé a húgára! Pláne ha elmondod neki, milyen csúnyán beszéltem! - Tudta, hogy Bree gyenge pontja a kishúga, így nem nagyon mert olyat tenni, amivel kivívhatta volna barátnője haragját. Clair és Bree elmentek régi iskolájuk, a Beauxbaton karácsonyi báljára öreg diákoknak. Minden iskola rendezett ilyet karácsonykor. Az év egyik legnagyobb eseményének számított. Bree vitte Cedricket, Clair pedig Tomot. Az utolsó SMS-ből ítélve úgy hajnali négy vagy öt fele érhettek haza.

 

-          Tudom, hogy csúnya szó, de mit jelent? - A szőke, sötét szemű kislány várakozóan nézett rá göndör fürtjei alól. Nagyon aranyos kislány volt.

-          Öö. Azt, hogy. Egy néni, aki csúnya dolgokat csinál más nénik férjével.

-          De mit csinálnak ezek a nénik? - Na most, mégis mit mondhatott volna?

-         Hááát, olyat, ami nem tetszene a feleségeknek. - Hermione egyre jobban zavarba volt. Hirtelen belekavarodott. Jót mond-e egyáltalán?

-          DE MIKET? - Kisebb türelmetlenségi roham tört ki a kislányból, amivel Hermione nem tudott mit kezdeni. Nagyon édes volt, de biztos volt benne, hogy kisfiút akar. Akkor még nem tudta, hogy a kisfiúk ugyanolyan rosszak, ha nem rosszabbak. De erről később.

-          Ööö. Kifesti a bácsik körmét! - Vágta ki magát Mione. Elég elrettentően hangzik, és mégsem rondán. Később még elgondolkodott rajta, hogy egyáltalán neki van-e fogalma róla, mit jelent.  

-          Merlinre! Ez bizony borzasztó! - bólogatott a kislány. Hermione gyomra már remegett az elfojtott röhögő görcstől, de hála a kislány által emlegetett mágusnak, megszólalt a csengő. A kislány, mint akit bolha csípett meg, hirtelen felugrott, kis kezeivel az ajtó felé mutogatott, és azt kiabálta:

-          Ced bácsi! - üvöltötte a kislány magából kikelve, és felugrott a férfire.

-          Okés! Futok - azzal Julie elfutott, hogy egy nehéz és lelkileg megpróbáltató feladatot végrehajtson. Szét kellett válogatnia, hogy a sünik és a macik hogyan osztozzanak meg a nyuszikkal a két hátitáskán.

-          Ja! Csak annyit, hogy vigyázz Ritával. Olvastam a mai cikkét. Elég durva volt. Felfogod, hogy tönkre teheti az ügynökséget?

Hermione egy havas utcán gyalogolt. Báli ruhája tocsogott a hóban, és kezdett hasonlítani Bellatrix Lestrange-ra barna hajú kiadásban. Dühös volt. Dühös volt magára, mert, otthon átöltözött, Ginnyre, mert ilyen pipogya, Harryre, mert otthon akar maradni, Ronra, mert támogatja, és Dracora, mert biztos eljön a bálba, ő meg szétizgulhatja miatta magát. A tértágító bűbájjal kezelt táskájában valami puffant. Bosszankodva megállapította, hogy a két öltönyre ráestek a cipős dobozok.  Felszállt a metróra, ahol teljesen hülyének nézték a hosszú báli ruha miatt, de ezzel mit sem törődve vette elő a mobilját. Gyors SMS írás után végre leszállt, és megdöngette az utca másik oldalán levő Grimmauld tér tizenkettes házszáma alatt levő ajtót.

-          Hol vannak? Az a két hülye marha.

-          A nappaliban. De épp meccset néznek. Semmit nem érsz el, ha összeveszel velük - sóhajtotta lemondóan Ginny.

-          Harry Potter és Ronald Weasley! - üvöltött be a házba, miután feldübörgött a lépcsőn, ami lássuk be, elég nehéz feladat volt tűsarkakban.

-          Ez Hermione. Biztos rá akar venni, hogy menjünk el a bálba.

-          Lesheti.

-          Igen?  Tehát! Jól figyeljetek! Minden ismerősötök, volt tanárotok és excsajotok ott lesz. Igen Von-Von, jól hallottad. Talán összejöhetsz Lav-Lav barátnőddel. Köztiszteletben álló varázslók vagytok. A Minisztérium tekintélyes tagjai. Mit szólnátok, ha másnap azt írnák az újságok: Harry Potter és Ronald Weasley, akik megmentették a világot a sötét nagyúrtól, sajnos nem tudtak eljönni, mert roppant fontos elfoglaltságuk akadt. Megbízható forrásból tudjuk, hogy a mugli Real Madrid - Manchester United futballmeccs fontosabb volt az év legrangosabb rendezvényénél.

-          De kettő-kettő az állás! - nyögte Ron.

-          Vedd fel! Nem nyilván való?

-          Nem lehet.

-          Mondtam, hogy UPC-re kell előfizetni - szólt közbe Ginny is.

***                   

Az egész bál tiszta unalom volt. Kevesen voltak, akik ne ismerték volna fel őket, de még kevesebben, akiket ők felismertek. Végül a negyedik Hermionénak beszólogatós incidens után arrébb vonultak Myrtle mosdójába. Harry, Ron, Ginny és Hermione ott ültek a vécékagylókon, és próbáltak vissza ereszkedni a régi, könnyű és szép időkbe, mikor még csak egy Voldemort, egy fiatal Voldemort, egy baziliszkusz, pár száz dementor, egy visszatért Voldemort, egy gonosz Umbridge és egy gyilkosság akadályozta meg, hogy szokásosan unalmas iskolai éveik legyenek.

-          Emlékeztek a Százfűlé főzetre? - nevetett Hermione.

-          Azóta, hogy Harry elmesélte, ezerszer megpróbállak elképzelni farokkal meg fülekkel, de nem megy - nevetett Ginny.

-          Tudjátok, mit hoztam? - vonogatta a szemöldökét Harry.

-          Na?

-          Egy kis Lángnyelv whiskyt. - Régebben minden iskolai bulin ez volt a kedvenc italuk.

-          Én most kösz, nem kérek - állt fel Hermione.

-          Hova mész? - érdeklődött Ginny.

-          Hermione. Várj! -

-          Mi az?

-          Nem. Gyönyörű vagy, és alig vettem észre más nőt melletted.

-          Ron! Elég. Barátok vagyunk.

-          Barát barát. Tudod? - Mikor leesett neki, Ron mire gondol, kicsit undorodva húzta el a száját. Barátja volt, de soha nem tekintett rá úgy, mint egy kapcsolatra.

Miután kiszabadultak, úgy döntöttek, sétálnak egy kicsit a folyosókon. Bejárták szinte az egész kastélyt. Hermione már mezítláb sétálgatott. Trelawney tornya után elmentek a többi tanterembe, a Szükség Szobájába, sőt még a bagolyházba is benéztek, ahol hatalmas bűz uralkodott. A könyvtár fele is elsétáltak, de látták, hogy az zárva van. A nagyteremből mindenhova elszűrődött a bál zenéje, kellemes hangulatot nyújtva ezzel a két lánynak. Kicsit a Trimágus Tusa utáni bálra emlékeztette őket. A kastély ablakaira jégvirágokat rajzolt a fagy, és a tornyokat vastag hótakaró borította. A folyosókon a lovagi páncélok helyett most jégszobrok álltak. A falakat is hófehér valami borította, amiről Mione nem tudta eldönteni, micsoda.  A márványlépcső korlátjáról apró jégcsapok csüngtek, és szinte minden emeleten volt egy karácsonyfa.  Épp eldöntötték, hogy benéznek a Griffendél toronyba, mikor kis híján beleütköztek egy szőke férfiba.

-          Malf. Draco? - lepődött meg Hermione a fiú megjelenésén. Ginny és Malfoy egyaránt meglepődve nézett rá, amiért Dracót mondott, de náluk jobban talán csak ő volt meglepődve ezen.

-          Végre megtaláltalak. Esetleg ha már így hírbe hoztak minket, nem akarsz egy táncot nekem adni? - kérdezte a nyugodt magabiztosság látszatával, miközben valójában majd' kiugrott a szíve.

-          Persze. Eddig azt vártam, hogy meg találj. Neked tartogattam - nevetett fel a lány szintén vadul dobogó szívvel. Nem értette, mért van ez, ha nem is tetszik neki a fiú.

-          Khm. Akkor én megyek is. Sziasztok - szólt Ginny. Hermione még utána küldött egy patrónust, ami a különböző lehetséges következményeket közölt vele, amelyek abban az esetben történnének, ha elfecsegné ezt akárkinek is.

A Nagyteremig vezető út kínos csendben telt, ha nem éppen feszélyezetten beszélgetni próbálkoztak.

-          Hm. Kár.

Majd pár perc múlva:

<b>Hermione szemszöge</b>

Lassan belátom, hogy nem vagyunk képesek normálisan beszélgetni. Pedig érezem rajta, hogy nem vagyok közömbös neki! Olyan jól néz ki! A haja pedig a gyengém. Az előbb olyan erős vágyat éreztem, hogy bele túrjak. Hm. De jó! Még nem kell táncolnunk, hisz tele van a Nagyterem. De mi van, ha kiderül, hogy nem tudok táncolni? Elbotlok vagy a lábára lépek? Kevés vagyok én ehhez. Milyen vicces. Utoljára Krumnál idegeskedtem így. Bár nem volt semmi probléma. Jót táncoltunk a roxforti bálon. Na meg az esküvőnk bálján. Az esküvőnk. Elég rossz választás volt. Mind a helyszín, mind a zene, mind a vőlegény. Ha újra megházasodnék, az esküvőm szép lenne és hatalmas. Minden hófehér és zöld. Mármint növény díszek. Kristály poharak meg ezüst evőeszközök. Gyönyörű hófehér, fűzős menyasszonyi ruha. Fátyollal. Egy fekete öltönyös férj fehér ingben, fehér mellénnyel és fehér nyakkendővel. Tejfölszőke hajjal. Barnával is isteni, na de ez az egész, megkoronázva egy Dracoval, valódi leányálom. Vajon Clair is ezt gondolja Tommal? Majd meg kérdezem. Észre sem vettem, mikor jöttünk ki a táncparkettre... Már egy ideje táncolunk Azon töprengve bámulok a szemébe, hogy mit gondol. Szinte észrevétlenül húz közelebb magához.

-          Mire gondolsz? - kérdezi.

-          Arra, hogy te mire gondolhatsz. - Illetve a közös esküvőnkre. De ezt persze hülye lennék vele közölni.

-          Bocsi. Hm. - Majdnem rávágom, hogy igen, de idejében meggondolom magam.

-          Mondd, hogy ez egy igen volt! - Olyan szépek a szemei. Meg a teljes arca.

-          Egy nem tudom volt. Gyere, beszélgessünk! - Azzal kihúzom a teremből. Nem tudom, mit akarok elérni. Tisztára, mint a suliban. Izgulok és stresszelek. De hisz a suliban vagyok!

-          Bocsánatot szeretnék kérni mindenért. Minden régi sértésemért és hibámért és. - Befejezni nem tudja, mert a szavába vágok.

-          Elcsattant egy-két pofon, és nem akartam, hogy tovább fajuljon. Figyelj, én meg akarok bízni benned. És ehhez muszáj meg kérdeznem... Hosszú vagy rövid vagy semmilyen kapcsolatot nem akarsz? - Elég meghökkent képet vág.

-          Nehéz kérdés, de nem egy futó kalandnak szeretnélek. Ha muszáj válaszolnom, akkor azt mondom, hosszút. De nem lehet. Van egy kis. Nagy problémám, amit nem tudnál eltűrni. Nem akarlak kitenni ennek.

-          Tegyél próbára! - Fogadjunk, hogy egy tök nevetséges marhaság, és majd röhögve azt mondom neki, hogy Haha! Ez semmi!

-          Van egy fiam. - Azt hiszem, elkerekedtek a szemeim.

-          Tudtam. - sóhajtotta.

-          Hogy mi?! De hisz még csak huszonnyolc éves vagy! És kitől?

 

-          Zedekiah Scorpious Malfoy, de röviden csak Zed. Négy éves. Egyszer csak egy nő bekopogtatott hozzám, és leüvöltött, hogy kilenc hónapra tönkretettem az életét, és hogy nem akarja megtartani. Gondoskodjak róla. Kérdeztem, hogy honnan ismer. Kiröhögött. Aztán megkérdeztem, hogy miért nem akarja. Az volt a válasz, hogy egy gyerek mégsem nőhet fel egy sztriptíz bárban, és hogy utálja a gyerekeket. Ezt meg különösen. Azt hiszem, ez mindent meg magyaráz.

-          Hát, váo. Ez érdekes történet.

-          Megértem. Azért örültem, hogy jobban megismerhettelek. Na meg, hogy te is engem. Sajnálom. Még egyszer - már fordul is el. Hé! Hova mész?

-          Gyere vissza! Őszintén ennyire sekélyesnek nézel? Komolyan? Nem zavar, hogy fiad van. Majd csak kijövünk valahogy. Az egyik barátnőmnek van egy négy éves kis húga. Julie Santora. Biztos jóba lesznek.

-          Már ha lesz alkalmuk találkozni. - Miért ilyen hülye? Komolyan!

-          Még csak egy kérdés, miért épp Zedekiah? - Szegény fiú. Rossz lehet neki a játszótéren.

-          Az anyja elnevezte Zednek. Csakhogy az nem név, így kerestem egy hosszabb megfelelőjét. A Scorpious pedig, mert a családnak szokása a szörnyű nevek adása. De az Zed tökéletes, és senki nem fogja piszkálni miatta. Szinte már hallom magam előtt: Zed Malfoy, a Mardekár fogója.

-          Mert a nevelőanyja griffendéles volt.

Draco olyan meglepett képpel néz rám, hogy komolyan azt hiszem, rosszat mondtam. Bár ha valaki rosszat mond,  nem szokták így lesmárolni. Hékás! Mért bontogatja a fűzőmet?

-          Khm. Miss Granger! Meg kell kérnem, hogy kövessen minket! - Valami fura fazon megfogja a karom.

-          Aurorok? Mit tettem?

-          Semmit hölgyem. Csak a miniszterúr kíván beszélni önnel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.