2. fejezet: Egy csésze kávé

… felháborított Mr. Malfoy kritikája! És mikor rákérdeztem az őt érintett sértésre a következőképpen válaszolt:

-              Egyedülálló vagyok, kérem! – Hát nem csodálom. Csak az szokatlan, hogy erre büszke.

Rita Vitrol

Hermione egyre jobban élvezte Rita írásait. Főleg, hogy az utolsó, Single Boy Című cikkében úgy próbált bosszút állni, hogy közben ő volt a negatív személy. Malfoy tényleg ezt válaszolta csak persze kissé máshogy.

-              Szingli vagyok. Köszönöm a segítséget azért, bár furcsállom, hogy sztáríróból felcsapott kerítő nőnek – Hermione nevetett majd szép lassan eltűnt. Addigra Clair már elment.

Barátnőjével most is törzshelyükön iszogatták reggeli kávéjukat a Mary Noxban. Megegyezésük szerint Ginnynek és Breenek is körülbelül most kellett volna odaérniük. Bree Santora, Cedrick Digory barátnője volt immár 3 éve. Így ismerték meg, hisz Ceddel mindig is jó kapcsolatba maradtak. Hirtelen egy hideg szélfuvallat kíséretében kitárult az ajtó, és egy piros bársonykabátos, szőke, szélfútta hajú nő lépett az üzletbe. A férfi eladó odarohant, hogy lesegítse a kabátját. A nő kicsit megigazította kócos, göndör fürtjeit, majd leült a lányok mellé. Szinte mindenki úgy gondolta, hogy ha valaki elájul Fleur DeLaCourtól, akkor Szörnyethal Bree Santoratól. Nem volt csodálatosan szép vagy csodálatosan ragyogó. Ugyan úgy, mint bármelyik másik nő, vagy akár bármelyik másik barátnője, ő is eggyel több csoki darab lett volna a tejszínhab tetején. Ám megjelenése, céltudatossága és önbizalma magává a cseresznyévé tették, aki a teljes tejszínhab torony tetején csücsül... Clair is hasonlóképpen kitűnt a nők közül, csak ő nem volt olyan céltudatos, inkább kicsit "bolond".

-              Helló csajok. Bocsánat a késésért, de beugrottam ajándékot nézni Ginnynek. Ti tudjátok már, hogy mit vesztek karácsonyra neki? Mindenük megvan… - csóválta a fejét Bree.

-              Boldogságok lehet kilóra venni? Az elkelne neki… - jegyezte meg Hermione rosszmájúan.

-              Mért? Boldogok nem? Harry a férje, épp terhes, szép ház… - Bree jól látta, mindenük megvolt. Mindenük, kivéve azt, hogy Harry nem éppen a romantikájáról, vagy az érzékenységéről volt híres.

-              Nem láttad, hogy milyenek Harryvel? Képzeld, mesélte, hogy mikor kiderült, hogy terhes, Harry átölelte, örült, majd elhívta Ront kocsmázni nagy örömében… - Clair rosszallóan ingatta fejét – Tom sose csinálna ilyet…

-              Oh… fenséges Tom! A különleges Tom. Ő… hát igen. Szavakkal ki sem fejezhető…

-              Bree… ne szidd. Hisz ha valaki tökéletes… akkor az tökéletes… - sóhajtotta Hermione is.

-              Na, jól van… elég lesz… felfogtam! De ha tényleg nincs hibája? Azaz természetesen van, csak engem nem zavarnak.

-              Például milyen hibáit tudnád felsorolni?

-              Sokat! Például ott van a... meg az a... Jól van, na! Alig két hete ismerem!

-              És csók már volt? Összeköltöztetek? Gyerek? Esküvő?

-              ... okés lányok... köszi. Most tök jól érzem magam. Nem még nem csókolt meg.

-              De volt valami? Akármi?

-              Nem Bree, nem volt!

-              De gondoltál már "többre" mi? - Húzogatta Hermione a szemöldökét.

-              ööö… megjött Ginny! – mutatott az ajtó felé Clair remélve, hogy ezzel megúszhatja a lányok kérdéseit.

Ginny belépője nem volt annyira hatásos, mint Bree-é. Szépnek szép volt, de mint ha besavanyodott volna… kicsit életkedvetlen volt. Beesett arca és fakó haja koránt sem a régi színében tündökölt. Talán a "szürke" a megfelelő szó rá, régi önmagának a töredéke sem maradt meg benne...

-              Hali… bocs de Harry feltartott.

-              Semmi baj… kezdjük megszokni, hogy folyton rohangálsz… csökkenthetnéd ezek mennyiségét… - Hermione kicsit túl feltűnő utalása miatt két nem várt rúgás is meglepte a lányt. Kicsit tapintatlan volt. De sebaj…

-              Nem vagyok túlhajszolt. Otthon van inkább túl sok dolgom. Ha Harry végr… - Ginny elpirult a kicsúszott mondat miatt – szóval nagyon sok a munka a Szent Mungóban…

-              De minden rendben te és… - Clair már nem tudta befejezni a kérdését, mert Bree közbe vágott.

-              Tényleg Hermione… már rég megakartam kérdezni, hogy  olvastad-e a mai újságot...

-              Persze, hogy olvastam – vágta rá Hermione.

-              De, mi? vagy… ja… - Clair kicsit hangosan gondolta végig a szituációt, ami persze kissé kellemetlen volt Ginnynek. – és?

-              Mi és? – Kérdezte Hermione.

-              ÉS? – Kérdezte Ginny is.

-              Te?...és Malfoy? – Bree kérdése telibe talált. Hermione reakciója teljesen elterelte a figyelmet korábbi témájukról.

-              Semmi köz… nicsen. Semmi sem sincsen!

-              Na ná, hogy van. Akkor írja újra a nyelvünket ilyen "semmi sem sincsen" mondatokkal… - nevetett Ginny.

-              Ne kombináljatok, kérlek!

Hermione eléggé felhúzta magát barátnői kérdezősködésén. Elvégre semmi valóság alapja nem volt kérdéseiknek. Természetesen nem volt. Semmi! Még, hogy ő egész  előző nap a férfira gondolt? Áhh… esélytelen. Bree még puhatolózott egy kicsit, ám nem járt sikerrel. Belátta, hogy barátnője nem fog válaszolni rendesen.

-              Láttátok Percy legújabb rendeletét? Elég fura, hogy innentől kitiltják a kávézókból és a kocsmákból is a varázslényeket… - terelte a témát Bree.

-              Én egyet értek vele… Sose szerettem úgy iszogatni, hogy egy furmász stíröli a vajsörömet – jegyezte meg nagy bölcsen Clair, mire elnevették magukat.

-              Nekem személy szerint mindegy mit csinál. Az is elég, hogy „egy Weasley” ül a miniszteri székben – Ginny nyilván itt a régi mardekárosokra gondolt, akik elítélték, hisz vérárulónak számított közöttük.

-              Nekem a kedvencem, hogy kitiltotta az újságírókat a munkahelyekről. Mármint be mehetnek, de csak a cikkük alanyának engedélyével szimatolhatnak annak irodájában… alig várom, hogy kihajítsák Ritát…

-              Ja! Hogy aztán meg békésen berepüljön bogár alakban. Hermione, ne reménykedj… nem fogja Rita megunni, míg ahogy mondta tönkre nem tesz.

Ezen megint elgondolkodtak egy ideig. Semelyiküknek nem jutott olyan az eszébe, amivel ki lehetett volna kerülni Rita animágiáját.

-              Hmm… na jó eddig csak a bogárirtó jutott az eszembe, de nem hiszem, hogy az segítene. Szóval valami más?? Tényleg, van valami programotok mára? – Clair izgatottan nézett rájuk.

Volt mindenkinek. Például elmenni és megvenni egymás ajándékát, amit persze csak nem tehettek meg együtt…

-              Mi lenne, ha elmennénk síelni?

-              Jó ötlet Clair, de nekem muszáj beugranom a WW-be egy órára… - Bree elhúzott szájjal nézett rá… Ő is imádott snowboardozni, de nem hitte, hogy belefér egy napba ez a program? A ww a Witches and Wizards elit bevásárlóközpontot takarta. Ruhák 7 emeleten keresztül...

-              Mi lenne? – vetette fel Ginny – ha délután együtt mennénk plázába, csak valaki mindig… khm… noss lemaradna? Tudom, hogy egymás ajándékait akarjátok megvenni, és még én se vásároltam. De például könnyebb úgy választani ajándékot valamelyikünknek szerintem, hogy a többiek ott vannak…

-              Ez nem rossz ötlet Ginny!

-              Okés az jó lesz, de nekem még előtte be kell mennem venni egy új kabátot. Tudjátok múlthéten tönkrement. De aztán mehetünk sílni...

-              Az síelni Clair - javította ki Hermione.

-              ... és Bree megtaníthat félsílni.

-              Az meg snowboard... de mindegy. Jó akkor szerintem, mivel nekem meg a sapkám ment tönkre ezért bemegyek Clairrel, és két óra múlva találkozhatnánk Ausztriában, tudjátok ahol múltkor is voltunk... biztos elment már onnan az a sárkány...

Mikor utoljára volta síelni, ausztriából kicsit átmerészkedtek a Kárpátokra ami pedig hírhedten a Magyar Mennydörgők kedvenc portyázó helye. Utolsó alkalommal is összeakadta egy fiatalabb példánnyal (mind össze három méteres) aki lelkesen adott nekik arra vonatkozó tanácsokat miszerint legközelebb, hogy válasszák ki a pályákat. Enyhén szólva szétégette Clair kabátját és Bree sapkáját.

-              Szerintem ne oda menjünk. Nem szeretném ha a legújabb kabátom is tönkre menne...

-              Jajj hát akkor katasztrófa történne... - gúnyolódott Bree.

Clair és Bree fél óra múlva már rótták a folyosókat és bőszen kutattak a különböző üzletekben.

-              Muszály bemennem a Stardustba... ott akarok kabátot venni... - panaszolta Clair.

-              Azt hittem az Ogden & Starksban. Én mindenesetre ott nézek sapkát.

-              De Bree! A Trevorban olyan szépeket láttam!

Az igazán magas intelligencia szintet követelő beszélgetések lezajlása után, Bree végre egy sapka társaságában, Clair pedig egy vadiúj sídzsekivel a táskájában megelégedetten lépett ki a hatalmas üvegépítmény ajtaján. Kifelé jövet még látták ahogy a Mézesfalás egyik leányvállalatának üzletében a "Pazar Puszedli Párodnak" pultnál egy tejfölszőke, izmos és kimondottan jóvágású féfi egy szép díszdobozba különféle édességeket pakoltat bele az eladóval. Bree még sose látta, Ginny pedig majd nyolc éve nem találkozott vele. Így egykük sem gondolta, hogy a pasi aki olyan édesen rózsás díszdobozban, piros szalaggal átkötve bonbont küld egy nőnek, valójában Draco Malfoy.

-              Basszameg! Kurva hideg van... - Clair új kabátja mit sem segített a négyezer méter magas csúcsokon. Ilyen szinteken már senki élő nem járt... mármint mugli.

Hermione melegítő bűbája után Bree egy siklást könnyítő igét is rájuk szórt, míg végül elindultak a néptelen, szűzhavas lejtőkön. Clairnek nagyon jól állt új kabátja, bár kicsit bosszantotta, hogy nem tudja mutogatni magán senkinek. Így mikor beléptek egy pár kilóméterrel lejjebb levő mugli hüttébe, arca rögtön felderült.

-              Huhh ez nagyon király volt... - sóhajtott fel a kipirult arcú Clair.

-              Aha... forralt bort? Pálinkát? - Hermione a többiek felé fordult - a vendégeim vagytok.

-              Mi az a forralt bor? - kérdezte Bree nem túl lelkesen. Szeretett megmaradni a teánál vagy a vajsörnél. Sajnos vajsörhöz kissé nehézkesen jutottak volna hozzá.

-              Öö... egy bor... ami forralt?

-              Aha... köszi Mione

Mione elment rendelni és mindannyijuknak hozott egy-egy forralt bort, hogy igyanak egyszer olyat is. Ahogy hozta visszafele véletlenül Clair új kabátjára borított egy keveset. A lány persze nem örült, de végül átsiklott felette. Inkább belekortyolt a furcsa pirosas vöröses lötyibe amit barátnője elé tett.

-              Mmm... ez isteni!

-              Hát ja! Képzeld mikor először ittam forralt bort...

És ezzel elkezdett mesélni Clairnek meg Breenek korábbi síeléseiről.

-              Aha! És akkor jött az a bucka pálya! Én meg csak siklottam lefelé fél léccel! Nagyon durva volt...

-              És mi történt?

-              Természetesen felborultam - nevetett a lány.

-              De... akkor túlélted igaz?

-              Neem Bree! Ez itt csak az emléke... ő maga már nem él...

-              Kösz Clair...

-              Szerintem meséld el nekik a halálfalós sztorit. Azt nagyon csípni fogják - tanácsolta Ginny.

-              Hát ugye épp síeltem mikor... miaz Clair? - Nézett barátnőjére. A lány holtra vált arccal bámult el mögé majd megpróbált lebukni valamerre. Végső kétségbeesésében elkezdte olvasni az étlapot.

-              Ő az! Ott hátul?

-              Ki? - nyújtózkodtak a lányok.

-              Ne ilyen feltűnően! - sziszegte Clair - Tom... tudjátok...

A többiek ördögi vigyorral néztek rá.

-              NE! csináljatok semmit. Ki megyek mosdóba oks?

-              Persze menj csak...

A lány elindult a wc felé lehetőleg olyan lehajtott fejjel, hogy észre se vegyék. Ám mikor egy fekete sí dzsekis pasi mellett halad el Bree utána üvöltötte:

-              Hé Clair! Kinn megvárunk oks? Puszi CLAIR! - Üvöltötte még hangosabban, hogy mindenki felfigyeljen a lány nevére. A fekete dzsekis pasi is körülnézett, majd mikor meglátta Clairt boldogan elmosolyodott.

-              Szia! Hát te? De jól nézel ki...

-              Szia Tom... köszi... vagy MI? Igen? - Clair arcszíne már vetekedett az imént elfogyasztott boruk színével.

Mikor fél óra és egy csók elteltével Clair elindult hazafele az oldalán Tommal, a lányoknak természetesen már nyomuk sem volt. 

***

-              Meg kéne látogatni Mionet. Még nem tud Jamesről. Sőt egyik barátnőm se.

-              Oks. Felhívom Hermionet - válaszolta unottan a férfi.

-              De mi lenne ha áthívnánk őket? Olyan régen buliztunk. Tudod, mikor a csajod még mini ruhában nyomult... na szivi kapd össze magad és csapjunk egy bulit! - Ginny őszintén hitte, hogy elért valamit, de férje csak a TV-t bámulta tovább. Egy pillanatig elhitte, hogy talán eljutottak Harry agyáig amit mondott, de végül rájött, hogy ilyet egy éve nem tapasztalt nála.

-              Okés... majd máskor.

-              ... - Ginny elszomorodott. Épp felfelé indult volna, hogy kitakarítsa az felső emeletet, mikor eszébe jutottak Hermione szavai. "kezdjük megszokni, hogy folyton rohangálsz… csökkenthetnéd ezek mennyiségét…" Mit ugráltat ez a pasi? Ha bulizni akarok, bulizni fogok. Igaza van Hermionenek. Túl sokat futkározok, ki kell kapcsolódnom. És ki is fogok! - Most!

-              Tessék? - Harry megrökönyödve nézett fel rá a kanapéról. Ginny már egy pár éve elvesztett határozottságából és ez olyan kényelmes állapot volt neki. Semmi ellenkezés, semmi szidás, csak békés robot nej. Akinek mellesleg voltak érzései de ezt ő nem nagyon vette észre...

-              Most fogunk vacsit tartani! Nem máskor! Hívhatod a többieket, karácsonyi partit tartunk. Csak hogy tudd... - A lány ezzel megfordult és elindult megkeresni Siport, hogy egyeztessen vele.

***

-              Mi?? Jajj ez tök jó hír Harry! Persze,hogy megyünk... mindenképp. ... nem dehogy. Okés. Szia, puszi Ginnynek és a kis Jamesnek. Clair! Gyere gyorsan ide! - üvöltötte Hermione miután letette a telefont.

-              Mi van? - Tántorgott ki a harisnyás, melltartós Clair Hermone gardróbjából.

-              Ez igazán nőies volt...

-              Mintha te nem egy szál, khm... mondanám, hogy törölközőben de azt se nagyon látok...

-              Van rajtam Bugyi!!!

-              Na elég legyen! Kell vennünk valamit Ginnyéknek...

-              hm... könyv? - ajánlotta Bree.

-              Hülye. Valamit amit a baba is tud használni... - forgatta szemeit Hermione a képtelen ötleten...

-              Mégis hogy? Ginny lenyeli neki?

***

Két óra múlva

Hermione:

Odaintettem a pincérnek mire az végre kihozta nekem is a számlát. Komolyan mondom, Clair összejött azzal a pasival! Nem vagyok képes felfogni. Még mindig nem találtam senki olyat aki esetleg értelmesnek számítana. Kivéve Dracot. Jó de ez durva lenne. Mégis a múltkor olyan jó fej volt... na emlegetett szamár. Mit keres ez ilyenkor itt? Nem is tudtam, hogy Mary Noxba jár... Tényleg nem is olyan rossz pasi. És ez a szürke pulcsi kiemeli az izmait. Hmm... fincsi... mármint jól néz ki. De ez egy seggfej! IGEN! Nem szabad seggfejekről ábrándozni. Na észrevettél végre? Ügyes... csak azt tudnám mért kell így bámulni. Érzem, hogy vörösödök... nem akarok elvörösödni! NA koncentráljunk erre  a sótartóra itt előttem. A sótartók lelkivilága különleges és titokzatos. Még mindig ide néz! Jó tehát ez az igen impozáns sótartó úgy száz szem sót tartalmazhat. Mármint... mi? Na nem vagyok komplett. Tehát a sótartó. Szép és karcsú. Ráadásul igen izmos. És ritka az ilyen kékszemű sótartó ilyen szőke hajjal... isteni ez a sótartó, aki még mindíg engem bámul... MI? Mit zagyválok szőke sótartókról?? Ennyit arról, hogy had mustráljon én majd másra figyelek. Clair és a hülye szabályai amik mindig jól szolgálnak tanácsként, kivéve ha az ember maga próbálja alkalmazni. Hülye pincér mit zaklat?

-              Már fizettem...

-              Tudom. Csak az a szőke úr egy csésze kávét küld önnek. Esetleges választ remélve kéri, hogy ajándékozza meg egy felelettel - MI? Kínaiul beszél ez? A lényeget azért sikerült kihámozni. Választ akar. Hm... Kicsit stílusosan kéne. Hol egy szalvéta? Kell egy toll is. Valahol itt kell lennie... Tudom, hogy bedobtam a táskámba... Áh, megvan. Hmm... Mit írjak rá? Megvan! Ez jó lesz.

-              Lenne szíves és odaadná ezt annak az úrnak? Köszönöm.

Lassan mennem kéne. Felállok és kimegyek. Simán és lazán. Mért érzem úgy, hogy a lábaim ólomból vannak és botladozom a kiszemelt pasi előtt? Hé! Ki mondta, hogy kiszemelt? Végre kint. Vajon mit csinál? Muszáj megnéznem. Beleolvasok a pincér fejébe.

-              Komoly ez a pasas. De ért a nőkhöz az ezer. Kávét még sosem küldtem csajnak. De egyszer kipróbálom. De ha a csaj egy szalvétán válaszol, én tuti nem fogom ilyen álmodozó arccal elsuttogni, amit a csaj ráfirkantott...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.